Főoldal Értékelések Írásaim Book Tag Dedikált könyveim T5W InterjúkBookhaul Kapcsolat

2017. augusztus 28., hétfő

A királynővé válás nem könnyű dolog - Erika Johansen: Tear királynője (Tear királynője 1.)

Érdekes egyveleg lett ez a könyv: valahol egy alternatív történelemi síkon a jelenben vagy a nem túl távoli jövőben játszódó történet (sci-fi, nálam legalábbis súrolta az Átkelés miatt), de elsősorban fantasy, ami nyomokban ifjúsági elemeket is tartalmaz, de alapvetően nem az, csak némileg. Miért mondom ezt? Azért, mert ez a könyv keményebb annál, minthogy rásüssük az ifjúsági fantasy címként, másrészt viszont néhol küszködik a YA fantasykra jellemző, a női főszereplő részéről jelentkező indokolatlan epekedéssel a titokzatos mellék férfi karakter (Kísértet) iránt. De szerencsére ennyiben ki is merül a YA-sága hála az Istennek, mert egyébként minden benne van, ami nekem felnőtt fejjel tetszik egy fantasyban. Ezért kezdtem azzal, hogy az írónő egy elég érdekes elegyet alkotott, melynek alkotóelemeit majdnem tökéletesen gyúrta össze.

Ami a legjobb a könyvben az a világépítés. Fokozatosan tárja elénk a háttérvilágot, ami a legérdekesebb dolog a műben. Az Átkelés. A kapott információk alapján egy modern társadalom hajókra száll és elindul egy új kontinens felé, magával víve az összes technikai vívmányát, ami az út során odavész, így visszasüllyednek egy középkor közeli állapotba és ott próbálnak boldogulni. Már rögtön ez az alapfelállás nagyon megfogott, és egyre jobban kezdett érdekelni, milyen lehetett a világ az Átkelés előtt. Itt jönnek be a könyvek. Annyi könyvre, fantasy regényre, stb-re van utalás, amit Kelsea olvasott, hogy a végén feladtam a számolást, de minden ilyen jelenetnél mosolyogtam egy sort. Nagyon jól lehetett ezekből következtetéseket levonni arról, hogy mi maradt meg az Átkelés előttről, és mi nem, illetve jól elrejthette így az írónő a más könyvekre tett utalásait, mert része volt a cselekménynek. Az Átkelés utáni világ helyzetének felvázolása is tetszett Tear-rel és Mortmesne-vel a központban. Jól bemutatta Johansen a két ország közötti különbségeket, de az is tetszett, hogy Mortmesne mellett, amit szinte teljesen gonosznak, romlottnak mutatott be, bemutatta Tear árnyoldalát is.



A világépítés mellett a karakterábrázolást is majdnem maradéktalanul sikerült jól megoldania. Kelsea egyrészről tipikus tizenkilenc éves, dacos, néha esetlen, bizonytalan, másrészről viszont, ahhoz képest, hogy egy általa csak könyvekből, elmondás alapján ismert új világba csöppen, eléggé jól megállja a helyét, sőt gondolkodni is tud. És noha legtöbbször érzelmi alapon, megérzései alapján dönt, de ezek végül kifizetődnek, főleg, mert hatékony segítsége van, leginkább a testőrkapitány Lazarus (Buzogány). Talán az ő karakterét ismerjük meg Kelsea-n kívül a legjobban. Kemény, mint a kő és határozottan intézkedik, de közben érző szíve van, és noha a regény nagy részében nem ismeri el Kelsea-t, mégis hűséges hozzá, és még a parancsait is végre hajtja, ha azok ésszerűek, noha sokszor helyreigazítja a lányt, ami néhány humoros párbeszédet is szül a könyvben. Aki még Tear-ből érdekes az Kísértet. Na, róla szinte semmit nem tudunk meg, de mégis felkelti az érdeklődést. Kíváncsi leszek, hogy az elkövetkezendő kötetekben mit hoznak ki a karakterből, mert van benne potenciál. Mortmesne-ből egyedül a Vörös Királynőt ismerhetjük meg, noha ő nekem egy kicsit vázlatosnak tűnt Kelsea-hez képest. De az kiderült, hogy fenyegető mivolta ellenére legalább annyira bizonytalan, mint Kelsea és sebezhető is, ami legjobban a gyermekáldozós jelenetben mutatkozik meg, ahol tulajdonképpen a szövetségese szó szerint a földbe döngöli. Na, igen itt is egy titokzatos szövetséges, mint Kelsea-nél. A végén még kiderül, hogy Kísértet és ez a lény egy és ugyanaz. Bár ez csak egy röpke teória, és ne legyen igazam.

Aztán ott van még az apa kilétének a kérdése és a mágiakérdés, mert mindkettő bizonytalan. Kelsea anyja egy elég ledér nőszemély volt, aki kb. fűvel-fával hált, így nem tudjuk meg, hogy ki az apja, bár egy-két tippem van, de remélem, hogy ha kiderül, valaki olyan lesz, akire senki nem gondolt. A másik homályos téma Kelsea és a királyi ékszerei, a két zafír. Miért varázserejű? Miért tud Kelsea egyáltalán mágiát használni? Az apja miatt? Netán azért, mert kell egy ellenpólus a Vörös Királynővel szemben? Miért pont ő az, aki használni tudja? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel, amikre remélem, a további kötetekben kapunk választ, mert nagyon kíváncsi vagyok rájuk.

Fentebb említettem, hogy a regény inkább felnőtteknek való, ami megmutatkozik a témafelvetésekben is. Van itt korrupció, orvgyilkossági kísérlet (nem is egy), gyermek áldozat, rabszolgaság, pedofília, hogy csak néhányat említsek a jó néhány téma közül, amikkel a főhősnő szembesül a trónra kerülése után. És ami a legjobb, hogy nem finomkodik, ahhoz képest, hogy rajta van az ifjúsági címke. És habár elviseltem volna több vért is, de alapvetően nem panaszkodtam. Emiatt azt tudom javasolni, hogy ifjúsági jelző ide vagy oda, inkább tizennyolc év fölött ajánlom a könyv kézbevételét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése