Főoldal Értékelések Írásaim Book Tag Dedikált könyveim Top 5 Wednesday Bookhaul Kapcsolat

2017. augusztus 8., kedd

Csitt-Csatt! Egy ollóval keresem az utamat - Marie-Aude Murail: Tartós hullám



Marie-Aude Murail francia írónőt véletlenül ismertem meg, sőt azt is mondhatnánk, hogy Fortuna kegyes volt hozzám, amikor a Könyvmolyképző egyik akciójában az Oh, boy! Című könyve volt az ajándékkönyv. Először csak a polcon porosodott, de aztán tettem vele egy próbát, és milyen jól tettem! Új kedvencet avattam, így nem volt meglepő, hogy a Tartós hullámot már tudatosan vettem meg a Könyvfesztiválon, és ahogy az Oh, boy! esetében sem, úgy ebben sem csalódtam. Az egyik, amit nagyon szeretek az írónőben azok a címadásai.

A Tartós hullám esetében is több mindenre utal a cím, egyrészt ez egy fodrászati szakkifejezés, másrészt a főszereplő Louis elhatározásának tartósságára, egy életre szóló hivatás megtalálására. A könyv fő szála egy tizennégy éves fiú útkereséséről szól, aki nem találja a helyét a szülei, de inkább a társadalom által számára kijelölt úton. Az elvárások fölé nőnek és egy váratlan esemény kell, ahhoz, hogy ebből kirángassák. Azt hihetnénk, hogy ez egy tipikus young adult könyvekre jellemző felállás határozza meg a könyvet, de aki egy sablonos történetre számít az kellemesen fog csalódni, mert mint az írónőnél általában, így ennél a könyvnél is egyedi ízt, érdekes mellékszálakat kap a cselekmény.



Ismét egy sokrétű történetet kapunk. Iskolakerülés, mozgássérültség, LMBT, zaklatás, bántalmazás, társadalmi előítélet, szülői frusztráció, beletörődés, fásultság. Mindebből egy csodálatos történet rajzolódik ki, és alkot hihetetlen egységet. Nincs egy felesleges sor se leírva, minden gondosan megtervezett és a stílus is lehengerlő. Olyan varázslatosan tud az írónő mesélni, hogy szinte megelevenednek a sorok. Ismét egy kisebb francia közösségen keresztül ábrázolja a világ visszásságait, mindezt a sorok közé csepegtetett humorral, ami még a legfájdalmasabb, drámaibb jelenetet is képes feloldani, könnyebbé tenni. Ennek ellenére nem válik súlytalanná. Minden történésnek megvan a maga szerepe és megfelelő súlya.

Az alapszituáció, a szereplők, az események, mind-mind életszagúak, érezhetően a valóéletből merítettek. Olyan, mintha végig a valóvilágban járnánk, annak egy szelete elevenedne meg a lapokon. Kivétel ez alól az epilógus, ami nekem túlságosan idillire sikerült a könyv többi részhez képest, nem teljesen illeszkedik az addigi fejezetek hangulatához. A másik hiba, amit fel tudok róni a könyvnek az az információadagolás kisebb elcsúszása. A mellékszereplőkről arányaiban kevés információt közöl, legalábbis én szívesebben megtudtam volna róluk többet is, bár ez már inkább egyéni meglátás, mint hiba. Ennek ellenére nem éreztem annyira letisztultnak, mint az Oh, boy!-t.

Az előző bekezdésben leírtaktól függetlenül nagyon megszerettem a szereplőket, főleg Louist és Fifit, előbbit a koraérettsége és gondolkodás módja, utóbbit pedig a humora és az odaadása miatt, ahogyan a körülötte lévőkről gondoskodott és mindent megtett értük. A történet főszereplője egyértelműen Louis, aki a saját útját keresi a szülei, főleg az apja elvárásai közepette, aki teljesen elutasítja, hogy a fia egy fodrászatba menjen gyakorlatra. Itt kezdődik el a fiú hazugságainak sorozata, amihez az anyja és a nagyanyja, Jó Mami is asszisztálnak, mindaddig, míg az apja ki nem deríti az igazságot, és meg nem torolja azt. A nyílt, emberekkel teli utcán üti meg a saját fiát, amikor elszabadulnak az indulatai. Szinte azonnal megbánja, de majdnem későn, mert a fia megsérül, ahogy a férfi büszkesége is, amit nehezen szerez vissza, főleg, miután a kórházban a kollégák is tudomást szereznek arról, hogy megütötte a saját fiát. Nehéz helyzet, de Louisnak muszáj hazudnia ahhoz, hogy elérje az álmát. Végül itt a történet tetőpontján nyíltan ki is áll érte, ekkor szabadulnak el az apa elfojtott indulatai, ami szintén érthető, bár az, hogy Louis olyan könnyen megbocsát, már kevésbé, de ez betudható a happy endnek, ami Marie-Aude Murailnél az eddigi tapasztalataim szerint szokványosnak mondható, de nem giccses, még az epilógus ellenére sem. Louis családja egy valóságos családmodellt jelenít meg a könyvben, ahol a szülők a legjobbat akarják ugyan a gyerekeiknek, de a saját elképzelésük szerint, elítélve bizonyos szakmákat vagy éppen kevésbé férfiasnak titulálják őket, mint Louis esetén a fodrászatot. Jellemző az apa elítélő magatartásával szemben a két nő ellenállása, véleményének lassankénti megváltozása is, ahogy végül a főszereplőt segítik a történet során. Vagy éppen a kishúga, aki égig szurkol a bátyjának.

A főszereplő család kapcsolatrendszerén kívül nagyon fontosak azok a kapcsolatok, amiket a fodrászat dolgozóival kialakít. Ott van rögtön a fodrászat tulajdonosa madam Maité, aki egy baleset miatt elveszítette a fiát és tolószékbe kerül, és ahogy egyre jobban megismeri Louist, az egyre jobban a fiára emlékezteti. Fentebb már említettem Fifit, akit melegként előítéletek vesznek körül, ennek ellenére mindig vidám, segítőkész. Ennek a hátterében azonban nagy fájdalom húzódik meg, ahogy egyre jobban közeledik halálos beteg kedvesének elvesztése. Aztán ott van Clara és Garance, előbbi szeretetre és megértésre vágyik és ki akar törni egy bántalmazó kapcsolatból, utóbbi pedig belefásult az életbe, céltalanul bolyong.

Ahogy a fentiekből látszik ez nem csak Louis szempontjából az útkeresés könyve, minden szereplő az útját, de elsősorban önmagát keresi. Az írónő nem ad választ az élet kérdéseire itt sem, nem dönti el helyettünk vagy a szereplői helyett melyik utat válasszák. Lehetőségeket kínál, amik alapján ki-ki eldöntheti, merre induljon tovább saját válaszainak keresése közben. A válaszokat a szereplőkkel együtt nekünk magunknak kell megtalálnunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése