2017. szeptember 12., kedd

Remek debütálás - Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők



Még az Aranymosáson fedeztem fel magamnak ezt a regényt. Már az ottani részletek is nagyon figyelemfelkeltőek voltak. Ahogy a kezembe vettem, és elkezdtem olvasni ezt a könyvet, egy teljesen új világ tárult elém, aminek a közepébe dob a szerző. Nem teketóriázik, hanem rögtön a mélyvízbe dob, ami egyáltalán nem baj, mert a cselekmény közepette kirajzolódik egy egyedi, jól átgondolt, kidolgozott sci-fi világ, ami az események előrehaladtával egyre jobban működik, ahogy egyre több információt tudunk meg róla. Nagyon jól építkezik a szerző, és miközben világot építi, megismerhetjük az abban élő embereket is, és általuk még jobban elmélyíti a világát.

Bartos Zsuzsa világa egyszerre kegyetlen és esendő, jobb és rosszabb, érzelmekkel teli és érzéketlen, fejlettebb és fejletlenebb. Mindezek együtt alkotják az Alkonyőrzők egyedi ízét, ami egy első könyvtől nagyon jó teljesítmény. A sorokból kirajzolódó világ sokszínűségét ki-ki maga értelmezésében láthatja, ahogy a bekezdés elején felsorolt jellemzőket is maga tapasztalatai szerint értelmezheti. A legnagyobb előnye a könyvnek ugyanis ez: hagyja a szerző, hogy teljesen saját magunk tapasztaljuk meg az eseményeket, nem rágja a szájunkba őket, csak vezet, és pont ezért lesz ez a könyv egy egyedi élmény.



Mélyebbre ásva a műben: a 22. Században járunk, ahol a génmanipuláció mesteri szintre fejlődött, és az utódokat biotech cégek által létrehozott mesterségesek jelentik. Ennek elsődleges oka, hogy kevés termékeny közönséges nő maradt, így kevés a természetes úton született gyerek, a tervezettek jelentik a jövőt. De vannak csoportok, a fanatikus ádámisták, akik erőszakkal rabolják el és ejtik teherbe a közönséges nőket utód reményében, vagy országok, ahol még foggal-körömmel ragaszkodnak a régi utódláshoz, vagy éppen mentik a természetesen született gyerekeket, mert ezt tartják a legnagyobb értéknek vagy éppen mert politikai szerepe van. Őket hívom én “alkonyőrzőknek”, legalábbis számomra erre utal a könyv címe. Ezek az emberek őrzik az utolsó lángot is, mondaná a felületes szemlélő, de aki jobban megnézi a dolgokat, az azt láthatja, hogy inkább olyan mintha a maradék szemétdombon veszekednének mindhiába. Itt jön be az értelmezés kérdése, hogy ki, a saját tapasztalata szerint, hogyan értelmezi a regényben történteket. Érdekes kísérlet ezeket pro és kontra végiggondolni.

Ahogy a fülszövegből kiderül egy közönségesen született kislány birtoklásáért, megmentéséért folyik a harc, miközben olyan kérdéseket jár körbe a könyv többek között: Mi a család? Mi a szerelem? Milyen értékek a fontosak? Fontos-e a hűség? Mi a testvér? Mi az apa? Mennyire fontos az elszalasztott, együtt nem töltött idő? Mi a fontosabb a politikai érdekek, a hűség, a szerelem vagy az emberség?

Ezeket a kérdéseket, és a szerző rájuk adott válaszait követhetjük nyomon a szereplők és a történések sodrásában. Egyik kedvenc idézetem, mikor a közönségesen született kislány, Deira megkérdezi a tervezett Zórát, mi a család:

“- Mi a család?
- Néhány ember együtt lakik, mert az idiótaságuk kompatibilis.”

Ennél jobban szinte semmi sem fedi le, hogy megváltozott a világ, a gondolkodás. Zóra már egyáltalán nem a vérségi kötelékkel próbálja megmagyarázni a család fogalmát, mert az számára semmit nem jelent, hanem teljesen máshogyan közelíti meg. Ez is megmutatja, hogy ez ebben a korban egy idejétmúlt fogalommá vált.

Viszont a szerelem fogalomértelmezése változatlannak mondható: “A szerelem kockázatos, és nem azért adatott, hogy örökké tartson. Amíg verdes a szárnyuk, repülni kell vele, mit sem törődve a horizonttal.” - Ugyanolyan hirtelen és kaotikus, mint most, ez úgy látszik, örökké így marad.

Szinte idézhető lenne az egész mű, mert annyi jó gondolat és meglátás van benne, de nem teszem. Egyrészt, mert bízom benne, hogy felkeltette a figyelmet ez a pár gondolat, így néhányan kézbe fogjátok venni ezt a regényt, és a szereplőkkel együtt utaztok el egy lélegzetelállító új világba.
 
Értékelés: 5





----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése