Főoldal Értékelések Írásaim Book Tag Dedikált könyveim T5W InterjúkBookhaul Kapcsolat

2017. október 15., vasárnap

Egy abszurd éjszaka története - Felkai Ádám: Para körút



Az Aranymosás egyik pályázatán fedeztem fel magamnak ezt a művet, bár akkor még 4-6-os halál randi címen futott, ami már önmagában megvett magának akkor. A cím azóta változott, de a Para körút is épp ugyanannyira eltalált és illik a műhöz, mint az elődje, sőt, a könyv végigolvasása után kijelenthetem, hogy még talán jobban is. A címen túlmenően már rögtön a mű első mondata behúz a történetbe, egy zseniális horogként funkcionál, mert arra ösztönzi az olvasót, így engem is arra ösztönzött, hogy továbbhaladjak a könyvben. Egyébiránt ezeket a horgokat a mű során jól alkalmazza a szerző, ezért a “csak még egy fejezetet” szindróma garantált a mű olvasása során.

A mű egyetlen éjszaka történetét elmesélő akció-krimi abszurd humorral és egyedi szereplőkkel. Minden felbukkanó karakter személyisége különbözik, amivel sokszínűvé teszik a könyvet. Egyáltalán nem bántam meg, hogy a Hősök vagyunk, avagy olvasási maraton! alatt ezt a könyvet olvastam harmadikként. Mindenkinek ajánlom, aki egy jót akar szórakozni, mert ez a humoros, akciódús krimi ideális hozzá.



De miért is jó ez a könyv?

  1. Az abszurd történet: Végigrobog a cselekmény a budapesti éjszakán, aminek a középpontjában egy gyilkosság, egy bérgyilkos szervezet és egy krimi mániás lány áll. Emellett kapunk jól megkomponált gyilkosságokat, helyzetkomikumot, akciót, félreértéseket. És mindebből egy zseniálisan abszurd és néhol mérhetetlenül humoros krimi rajzolódik ki.

  1. A karakterek: Mindegyik karakterben van valami, amiért lehet szeretni. Nagyon színes egyéniségek, nincs két egyforma karakter. Nem tudunk meg róluk sokat, de amit mégis, az pont elég, hogy ne váljanak sablonos papírmasé figurákká. Három karakter köré, Edina, Balázs, Danai úr, rendeződik a történet, akik az egész mozgató rugói. Körülöttük megjelennek a jobbnál jobb mellékszereplők, bevallom nekem Nyúl volt a kedvencem, bár a Párduc-Hőscincér páros vagy épp a nem enyhén pszichopata Magdika. Meg a Macskák! Jaj, azon a három ipsén behaltam, főleg Fehéren, azt a piromán mindenit! De ott volt a fegyverkereskedő buszsofőr, Mama, nagyon bírtam az ürgét. A kedvencem viszont Danai úr, Róka volt. Ő mindent előre látott, mindennel kapcsolatban előre gondolkodott. Zseniális volt az öreg. Kedvencem tőle: „Akit ma megölhetsz, ne halaszd holnapra.”

  1. A Klub: Jól kitalált volt az egész Klub ötlete, a különböző országokban lévő tagozatok, a maszkok, a bérgyilkos szervezet belső szabályai.

  1. A humor, szituációk: Jó néhány beszóláson, főleg Rókáén nagyokat lehetett röhögni meg azok a képtelenebbül képtelenebb szituáción, amikbe a szereplők kerültek. A favoritom az a rész, ahogy Róka elkapja Hőscincért. Azon akkorákat röhögtem, na meg a Mamás részen, meg az összes jeleneten, ahol a macskák szerepeltek. És nem utolsó sorban megemlíteném Barázdabillegetőt. Az a nő kattant volt, de a szó legjobb értelmében. Még a halála is illett hozzá.

  1. Akció: A jelenetek megfelelően tervezetten, jól követték egymást. A lövöldözős, becserkészős jelenetek kellően izgalmasak voltak. De a legjobban az üldözéses jelenetek tetszettek, főleg Nyúl a nagy mordállyal a hídon. Az egy kicsit Rocketot idézte a Galaxys őrzőiből.

Ha valaki egy humoros krimit szeretne olvasni, ami zseniális és logikátlan egyszerre, és nem bánja, ha lépten-nyomon meztelenséggel, esetlegesen vérrel, és mérhetetlen abszurditással találkozik, akkor ez az ő könyve. Maximálisan abszurd és halálos. És zseniálisan magyar.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése