Főoldal Értékelések Írásaim Book Tag Dedikált könyveim T5W InterjúkBookhaul Kapcsolat

2018. március 19., hétfő

Kylie Scott: Lick – Taktus


"...tegyél magasról minden következményre. Mi van, ha igazából tényleg tudsz repülni? Ha pedig mégsem, akkor gondold el, milyen izgalmas lesz zuhanni!"

Ez a könyvből vett idézet körülbelül tükrözi a kezdeti hozzáállásomat az ebben a zsánerben íródott regényekhez. Mindig egy jó nagy adag fenntartással fogok bele bármi hasonlóba. De utólag visszagondolva hallgattam az idézetben szereplő első félmondatra, és nem törődtem a következményekkel, hanem belekezdtem az olvasásba. Emellett az is szólt, hogy zenészek szerepelnek benne, és emiatt a zene is nagy hangsúlyt kap, amit nagyon szeretek, így győzött a kíváncsiságom, na meg a borító, ami ízlésesebb a félmeztelen pasis borítós könyvek legtöbbjénél. És hiába, hogy a tartalom számít, nálam ez is szempont, továbbá a fülszöveg sem rettentett el, amit még egy pluszpontként említenék a könyv mellett. A másik, hogy simán újraolvasós, pedig sosem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog, főleg, hogy a pozitív előjelek ellenére is azt hittem, hogy nem leszünk barátok. Aztán az első pár oldalon úgy behúzott a könyv, vagyis inkább a főszereplő, Evie stílusa volt az, ami miatt az első perctől akkorákat nevettem olvasás közben, hogy emlékszem, párom oda-odanézett, hogy mi bajom van. Meglepődtem, hogy mennyire elszórakoztatott ez a könyv. Habár tudni kell a helyén kezelni, és nem túl sokat, mély tartalmat várni tőle, hanem hagyni, hogy kikapcsoljon és magával sodorjon. Ha ez megvan, akkor az ember tényleg úgy érzi olvasás közben, hogy szárnyal, ha viszont nem tud elvonatkoztatni, és a való világot akarja viszont látni a könyv történéseiben, akkor zuhanni fog és nagyot csalódni.



Ahogy a fülszövegből kiderül egy Las Vegasban részegen kötettett házasság utáni reggel indul a történet, ami akkora klisének érződött első olvasatra, hogy majdnem ez volt az ismerkedésem vége a könyvvel. Aztán elolvastam pár értékelést, és kíváncsi lettem, hogy hogy oldja meg a könyv további részét a szerző, sikerül-e neki kigabalyodni a klisés alapszituációból. Mondhatni ez maradéktalanul sikerült Scottnak, sőt a végére még többet is hozzátett, mint gondoltam volna, hogy ki lehet hozni ebből a könyvből. Mert nem csak az alap konfliktust, a két főszereplő hirtelen házasságát és az aztán való ismerkedésüket vitte végig, hanem közbe betekintést nyújtott a híres emberek problémáiba, ihletválságba, drog és alkoholproblémákba, és mindenbe, ami egy rock bandával járhat. Emellett a női főhős útkeresése is volt a történet, a kiútkeresés a szülők által lefektetett irányvonalból, miközben végig keresi önmagát a történések közben. Föntebb írtam, hogy el kell vonatkoztatni a való világtól, ami főleg a szerelmi szálra igaz, viszont a lány belső és szüleivel való konfliktusára, ami végig ott húzódik a háttérben, már nem annyira. Az a része a történetnek már inkább közelebb áll a valósághoz. A szerelemi szálnál viszont a csili-vili és néhol túlságosan hihetetlen elemek vannak túlsúlyban. Ami nem baj, mert mint már említettem tudni kell elvonatkoztatni, és feloldódni a könyvel.

A feloldódást segíti az író stílusa, amihez nem tudom, mennyit tesz hozzá a fordítás, mert csak magyarul olvastam, de fergeteges. Az az erő, az a humor és élet, ami árad a sorokból, leírhatatlan, annak ellenére, hogy néhol már túl cukormázas, de még ezt is elbírja a történet, így annyira nem zavaró ez sem, mint lehetett volna.

A legpozitívabb dolog a regényben, a karakterek ábrázolása. Mindegyiknek határozottan felépített személyisége van, és a szerző által egyedi hangja. Ritka, hogy egy szerző képes ennyi egyedi hangon megszólalni, de Kylie-nem még ez is sikerült. Még a férfi karaktereknél is. Mondjuk azután, hogy olvastam róla valahol, hogy a férfi karakterek megformálásához tanácsot kért a szerző a férfi ismerőseitől, ezen nem csodálkozom. A kedvenceim Evie és Mal lettek, noha utóbbi ebben a kötetben még csak mellékszereplő, de megvett magának az emberekhez való hozzáállásával és humorával. Evie pedig egy erős karakter, aki nem esett hasra rögtön egy gazdag zenésztől. Ami nem csoda, mert David a kötet elején korántsem volt szimpatikus, bár a végére ez megváltozott, és majdnem annyira megkedveltem, mint Evelynt. Érdekes volt számomra, hogy a női karakter lett a kedvencem egy ilyen pasi központú könyvben, de Evie volt az, akit az elejétől fogva megértetett, és néhol együtt is tudtam érezni vele.

A zsáner kedvelőinek mindenképpen ajánlom, mert nagy eséllyel nem fognak csalódni benne, a zsánerrel ismerkedőknek csak óvatosan, mert nem biztos, hogy mindenkinek azt nyújtja, amit én felfedeztem benne. De egy próbát mindenképpen megér, ha képes az ember vállalni, hogy nem biztos, hogy szárnyalni fog, hanem belecsapódik a földbe.

Végezetül álljon itt a kedvenc idézetem:
"És a szerelem nem mindig sima és egyértelmű. Lehet fájdalmas és mocskos is (..) De ez nem azt jelenti, hogy ne ez lenne a legcsodálatosabb dolog, ami az emberrel történhet."

Örülök, hogy végül nem törődtem a következményekkel, és esélyt adtam a könyvnek. Így teszek valószínűleg a folytatásokkal is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése