2018. március 10., szombat

Varga Bea: A siker tintája



Amikor először meghallottam, hogy On Sai írástechnikai könyv írásán gondolkodik, nagyon megörültem neki. Akkoriban még inkább fanfictiont írtam, de már próbálkoztam saját világokban is írogatni, aminek aránya azóta megfordult, így pont jókor jött A siker tintájának a megjelenése, mert momentán elakadtam a világaim felvázolása közben, és kellett egy löket, amire megfelelőnek bizonyult ez az írástechnikával foglalkozó kötet.

„A kezedben egy lapozgatós könyvet tartasz. Minden fejezet végén eldöntheted, merre haladsz tovább.” Szól a tanács a könyv bevezető fejezetében. Amikor először olvastam januárban nem foglalkoztam ezzel a tanáccsal, hanem sorban elolvastam a fejezeteket, mert kíváncsi voltam a teljes könyvre, és arra, hogy így olvasva egymásra épül-e. Azt tapasztaltam nagyrészt igen, főleg az írástechnikai részek, a lélektaniak pedig mélyítik a témákat. Aztán jött a második kézbe vétel, ahol már a lapozgatós módszert választottam, és kiderült, hogy így is működik a kötet, bár nem mindig arra irányított, ami érdekelt, így néhol ugrottam részeket, és kerestem helyettük olyat, ami jobban megragadott, így felfedeztem, melyek azok a fejezetek, amik a saját szintemen a legtöbb többletinformációt adták. És itt van az egyik kulcsa a könyvnek: az olvasó a saját írói szintjéhez mérten haladhat tovább az olvasás során.

Számomra a legerősebb részek az írás pszichológiájáról szóló fejezetek voltak. Azokon nagyon látszott, hogy a szerző viselkedéselemzőként benne van a témában, és szeret is róla írni/beszélni. A másik erőssége a humor. Az egész könyvet átjárja egyfajta játékosság, ami miatt pár oldal után elfelejti az ember, hogy írástechnikai könyvet olvas.

A könyv hátrányát a szerző maga is megfogalmazza a könyv végén: „Ha kezdőként először olvastál az írás szakmai alapjairól, lehet, hogy egy kis írói blokkot fog okozni.” Akiknek ez az első írástechnikával foglalkozó anyag, amit a kezükbe vesznek, azoknak tényleg tömény lehet, de kisebb adagokban talán jobban emészthető, és közben a gyakorlati feladatok is megoldhatóak.  


Ha már föntebb a könyv felépítése szóba került, akkor elmondható, hogy két nagy egységből tevődik össze: írástechnikai és az írás pszichológiájáról szóló részekből. Az írástechnikai részek rendszerezik az eddig innen-onnan felszedegetett írástechnikai ismereteket, vagy éppen nevén neveznek olyan fogalmakat, írói módszereket, amikről már olvashatott az ember máshol is, de nem volt tisztában a pontos elnevezésükkel. Ezekből a részekből A regényírók módszerei részt emelném ki. Általában nem sorban írom meg a jeleneteket, amikor írok, hanem a számomra fontosabbakat előbb, és aztán összekötöm, viszont ezt megelőzi mindig egy kvázi jelenet lista, ami mentén megy a történet. Ebből a fejezetből kiderült, hogy a mozaikolás és jelenetlista keverékét használom írói módszerként. Érdekes volt ezzel szembesülni. Emellett hasznosak voltak még a világteremtésről és a különböző zsánerekről szóló részek is, sok olyat leírt bennük a szerző, ami új volt számomra vagy nem annyira ismert.

A pszichológiai részek elszórtan jelentek meg a könyvben, és jól reflektáltak egy-egy írástechnikai részre, kiegészítve azt a lélektani oldallal. A legjobban ezek közül az Írás és pszichológia – egy pályázat meglepetései című fejezet tetszett, mert ott a szerző a saját tapasztalatán keresztül bemutatta a különböző személyiség típusokat, ami elgondolkodtatott. Rájöttem, hogy alapvetően vizuális típus vagyok, némi kinesztetikussal (sokszor írok le mozgásokat) kiegészítve, de legtöbbször nem igazán sikerül jól láttatnom. Ez a felismerés jól esett, mert most már tudom, mit kell fejlesztenem. Vagy éppen ott voltak még az írói félelmekről, megakadásokról szóló részek, amik rámutattak sok írói göröngyre magammal kapcsolatban, így ez egyfajta írói önismereti könyv is volt számomra.

Ajánlom mindenképpen azoknak ezt a könyvet, akik írással szeretnének foglalkozni, vagy már aktív írók, mert érdekes, hasznos dolgokra bukkanhat minden érdeklődő lapozgatás közben. Akik most ismerkednek az írástechnikával, azoknak részletekben fogyasztva ajánlanám, mert egyszerre sok lehet az információmennyisége.

A szerző üzenetével zárnám ezt az értékelést, ami főleg magamnak szól, de minden írónak egy jó tanács:
„Hm, itt vagy még?
Hess, menj írni!”

Azt hiszem, megfogadom.

Értékelés: 4




----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése