Főoldal Értékelések Írásaim Book Tag Dedikált könyveim T5W InterjúkBookhaul Kapcsolat

2018. június 25., hétfő

Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák


Lea és a boszorkák története felidézte a gyerekkoromat, amikor képzeletben seprűn repültem együtt a sok boszorkánnyal. Mindhárom viharbanya különböző egyéniség, de mindhárom nagyon szerethető a maga módján. A kedvencem Frugilega lett, aki gorombának tűnik ugyan, de a maga módján mégis barátságos. Pont ez a kettősség, ami miatt nagyon megszerettem.

Érdekesek volt a boszorkány szokások megjelenítése, ahogy ezek keveredtek a népi hiedelmekkel, népmesei elemekkel. A kedvencem az volt, hogy a boszik bármin képesek voltak repülni. Ezen nagyokat nevettem. Főleg, a porszívón vagy a kenyérpirítón, de az állatok se voltak semmik vagy éppen az emberek.

A két kislány jó néhány kalandba keveredik a három viharbanyával, de leleményességükkel és bátorságukkal minden akadályt leküzdenek. És a végén Lea és Angika tökéletes boszorkány barátnak bizonyult.



Amit rögtön az elején kiemelnék, hogy nagyon tetszett a nyelvezete a történetnek és az írásmód, hangvétel, amit a szerző az egész történeten végigvezetett. Jó alapot adtak a történethez. Ehhez sokat hozzátettek a történetben megjelenő versek, versrészletek, amik sokat színesítettek a történeten, különlegessé téve azt.

A jó nyelvezeti elemekkel párhuzamosan az is feltűnt, hogy történetvezetés kissé döcögött. Főleg a hangulatváltásoknál, időugrásoknál. Érzésem szerint nem sikerültek olyan jól az átvezető részek, mint azok, amikor a szerző folyamatában mesél. Azért emlegetem ezt a nyelvezettel együtt, mert a jó írásmód sok helyen áthidalja ezt a hiányosságot, így feljavítva a cselekményvezetést. A történeti ív is emiatt nem törik meg végül.

A történetben az tetszett a legjobban, hogy a mesés kalandok mellett megjelent benne egy komoly téma is, egy kiskamasz lány útkeresése. Lea a történések közepette végig önmagával küzd. A lelkében dúló dilemmával, ami a gyermek lét és a felnőtt lét közötti választás fájdalmas döntéskényszere. A kislány foggal-körömmel tiltakozik az ellen, hogy felnőtt legyen, és mindent elkövet, hogy gyerek maradhasson. Azonban minél jobban ellenkezik, annál jobban sodródik a felnőttség felé, egyre önállóbb, felelősség teljesebb döntéseket hoz, és jó segítsége a három boszorkának.

A történt végén felmerül a jogos kérdés: Jó, de mi történt végül Leával? Az, mint minden hozzá hasonló álmodozó kislánnyal, felnőtt lett belőle, ám egy része örökké őrzi azt a gyereket, aki a boszorkák útitársa volt a mesés kalandok során.

Ahogy az értékelést kezdtem azzal is zárnám: a történet felidézi a gyerekkor álmodozásait, a mesés fantázia világot, amit ki-ki maga színezett alakított gyerekként. Érdemes próbát tenni ezzel az aranyos történettel, hogy pár órára kiszakadjunk a mindennapokból, és újra gyerekek lehessünk. Mind kiskamaszoknak, mind felnőtteknek felhőtlen szórakozást nyújt Lea és a viharbanyák története.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése