2018. december 7., péntek

Véráldozat 2. - Ébredés


A Véráldozat című írásom világában játszódó egyperces.

Véráldozat 2. - Ébredés

Elmer annyira fáradt volt, hogy az éjszaka közepén jó ötletnek tűnt ebben a koszos, elhagyatott gyárépületben meghúzni magát a tikkasztó melegben. Kimerültségi szintjét jelezte, hogy mindenféle védelem nélkül szenderedett el egy tisztábbnak tűnő sarokban, ami nem volt szokása.
Egyszer csak zümmögő hang szivárgott zavaros álmai közé. Emelte volna a kezét, hogy lecsapja a szemtelen rovart, de az nem mozdult. Ez nem jó! A figyelmeztetés a tudatalattijából túlharsogta a zümmögést. Azonban a szemhéjai sem akartak megemelkedni, hiába akarta kinyitni őket. A francba! Ne már! Most már biztosan tudta, hogy gáz van, így minden erejét összeszedte, hogy leküzdje a kábaságát.
Szemei hirtelen kipattantak.
– Mi a fa…? – Tekintete azonnal a karjában lévő csőre tévedt, majd a három vértolvajra, akik a vérét csapolták.
Az adrenalin azonnal átvette az irányítást, és mire végig gondolhatta volna felugrott és bakancsa az egyik pacák orrán csattant. Akkorát sikerült rúgnia, hogy az azonnal elterült a betonon. Ugyanazzal a lendülettel kitépte a karjából a tűt, amivel jókora sebet szakított a könyökhajlatán, de most a legkevésbé sem törődött vele, hanem a másik kettő döbbenetét kihasználva nekiindult. Szerencséjére nem profikkal volt dolga, ami két dolgot jelenthetett, vagy plusz pénzszerzése volt a cél, vagy adósságot akartak megfizetni. Ahogy visszafordult egy pillanatra elkapta ijedt pillantásukat, ami alapján csakis az utóbbi lehetett. Épp ekkor döntöttek úgy, hogy utána iramodnak, ezért a karját szorongatva gyorsabb tempóra váltott. Az életéért futott.




----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése