2019. március 17., vasárnap

Budai Lotti: Az idegen


Budai Lotti nevével egy álomgyáras könyvrendelés során találkoztam, amikor random ezt a novellát választottam ki ajándéknak. Aztán ezen felbuzdulva elolvastam több könyvének is a fülszövegét, és úgy gondoltam, tetszeni fog nekem ez a novella. Egészen addig így is volt, amíg bele nem kezdtem az olvasásába, sőt, még részben utána is. De ahogy a végéhez közeledtem, úgy apadt a kezdeti lelkesedésem. Mostanában egész jól elvagyok a történelmi romantikusokkal, így ez a novella is érdekes volt, főleg, hogy japánban játszódott a történet. Ezzel a részével nem is volt baj, mert a történet ugyan nem volt bonyolult, de, amit elmesélt vele a szerző, az tetszett. A karakterábrázolással sem volt gond, amit kellett ilyen rövid terjedelemnél, azt megtudtam a szereplőkről. A főszereplőt pár mondattal sikerült megkedveltetnie velem a szerzőnek, ami szintén jó.

Amivel inkább gond volt, az a megvalósítás. Nyelvileg döcögött, több helyről kimaradtak névelők, nem volt gördülékeny a megfogalmazás, és a nyelvi szintjét a téma komolyságához képest alacsonynak éreztem. Nagyon vért izzadva akart japán lenni, ami legjobban azon érződött, hogy görcsösen a szövegen belül akart minden szót megmagyarázni a szerző. Ez azonban több helyen törést okozott a szövegben, megtörve a novella ívét. A lábjegyzetes megoldás a szavak magyarázatára ez esetben jobb lett volna.




A történet Japán egy olyan korszakában (1850-es évek közepe) játszódik, ami különösen közel áll a szívemhez. A történelmi változások kora, mikor egész japán felbolydul a nyugati nyomás hatására. A forradalom előszele már erősen érződik ekkor. Végig érződött a novellán is a feszültség, hogy vihar készülődik a levegőben egy évvel az edói fekete hajók érkezése után. Ennek tükrében, noha, nem történik sok minden a novellában, mégis minden mozzanata fontos egy egész ország szempontjából, mert háború kitörésével fenyeget. A főszereplő, Mija tette ezért kulcsfontosságú, mert megakadályoz egy véres összecsapást.

Ha már Mija, a szerző hamar megkedvelteti az olvasóval a tizenöt éves főhősnőjét, aki nem épp a szülők és dajkák álma, de pont emiatt volt kifejezetten szimpatikus számomra, hogy kissé esetlen, de jó lelkű teremtés.

A mellékszereplők bemutatásával az írónő jól leképezi az akkori japán viszonyokat. Sok minden leszűrhető a viselkedésükből, megnyilvánulásaikból, így a hátteret is felvázolja velük együtt.

Összességében a történelmi kor, amihez a szerző nyúlt nagyon megragadott, viszont a megvalósítással akadtak gondok, ahogy azt föntebb már bővebben kifejtettem. A legnagyobb gondnak a szövegtöréseket éreztem.

A történelmi romantikusok kedvelőinek ajánlom, abban az esetben, ha egy gyorsan olvasható történetre vágynak, egyéb esetben nem elég tartalmas, és a megfogalmazás is némileg ront az élvezhetőségen. 

Értékelés: 3




----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése