2019. április 22., hétfő

Julia Lewis Thomson: Többek szerint


Maxim lett a Többek általból a kedvenc mellékszereplőm, így nagyon vártam, hogy olvashassam a könyvét. Kissé tartottam tőle, hogy főszereplőnek túl sok lesz, de szerencsére nem így lett, sőt, kellemes meglepetést okozott. Sikerült a szerzőnek egyensúlyban tartania a karaktert, így nem esett át a ló túloldalára vele, nem forgatta ki a jellemét, hanem még sikerült néhány réteget rápakolnia, megmutatni a karakter mélységeit. Mert az első kötetből megismert fiú sokkal többet tartogat, mint a Többek által alapján gondolná az ember. Ebben a kötetben csak még jobban megszerettem.

Elsőre ezt a könyvet teljesen másnak találtam, mint az előzőt, de ahogy haladtam előre, úgy jöttem rá, hogy annyira mégsem más. Ugyanúgy borongós részek váltakoznak a romantikus, lazább jelenetekkel, és ebben a kötetben is meghatározó érzelem volt a fájdalom és a gyász is, ami kiegészült a lángoló szerelemmel. Két könyv után arra a következtetésre jutottam, hogy a szerző nagyon jól tud hangulatot teremteni, és ezt a képességét jól ki is használja. A gördülékeny stílusa ugyanúgy megmaradt, sőt az első részhez képest még fejlődött is. Ennél a kötetnél már sehol sem éreztem kapkodást vagy megakasztó jelenetet, mint az első kötetnél. A kötetben elhelyezett horgok is sokkal jobban működnek, észrevétlenül sodorják tovább az olvasót, emiatt szinte letehetetlen a könyv.




Emlegettem fentebb a horgokat. Az egyik legegyszerűbb, és egyben legnagyszerűbb, hogy az elején a múlt és jelen váltakozik fejezetenként, és ez már önmagában is továbbolvasásra késztetett. Legalábbis az oldalamat majd kifúrta egy-egy jelenbeli információ miatt, hogy mi is történhetett a múltban, emiatt nagyon izgultam végig. Aztán összeértek a szálak, és a horgok is más természetűek lettek, de nem kevésbé vittek előre a történetben. Ezek az apró részletek mutatják, hogy mennyire jól összerakott ez a kötet. Ezt erősítik a különböző fordulatok is, főleg a lezárás lepett meg, mert teljesen másra számítottam. Bár ez a karakterek egymáshoz való viszonya alapján érthető és logikus fordulat, azon a ponton nagyon jól kiütköztek az egyik karakter bizonyos jellemvonásai, amire a karaktereknél térnék inkább ki. Itt elég annyi, hogy összességében egy nagyon jó lezárásnak tartom a könyv végét.

A főbb karakterek közül a Maxim, Nastya, Borisz hármast emelném ki, a mellék karakterek közül az Anna-Tamás párost és Szását. Utóbbiakról röviden annyit, hogy jó szinesítő elemei a történetnek, főleg Annának örültem, bár ilyen kis koncentrációban Tamással sem volt bajom. Belőle ennyi pont elég volt. Ketten együtt viszont nagyon jól működtek szerintem sokkal jobban, mint a Többek általban. Aki kicsivel több szerephez jutott, az Szása. Főleg az tetszett benne, hogy végig támogatta mind Maximot, mind Nastyát, és sikerült igazán új életet kezdenie, aminek nagyon örültem.

Visszatérve a fő hármashoz az egymáshoz való viszonyulásukat már gyerekkorukban meghatározták, főleg a szülők és a körülmények. Maxim és Nastya már akkor is jól kijöttek egymással, Borisz pedig irigykedett Maximra, és mindent meg akart szerezni, amit ő birtokolt, főleg Nastyát, és ez felnőttkorukra sem változott. Ez társult brutalitással és dühkezelési gondokkal, ami alapvetően unszimpatikussá tette számomra a karakter, bár mégis volt egyfajta stílusa, ami miatt jól megírt karakternek tartom. Hozzá kapcsolódik az az utolsó fordulat is, amit föntebb már emlegettem, ami "a mindent akarok, ami Maximé" életfelfogásából adódott, és milyen jó volt, hohgy így történt. Áttérve a fő párosra mind Nastya, mind Maxim a körülmények (a múltban bekövetkezet tragédiák) áldozatai, és erre majdnem rámegy a kapcsolatuk lehetősége is, de végül valahogy mégis kikeverednek a lelki sebeik és a maffia útvesztőiből és újra elkezdődik köztük valami, ami egy szorosabb kapcsolattal (igazi családdá válással) kecsegtet. Nagyon sok mindenem átmennek, mire eljutnak ideáig, ami még igazibbá teszi az egészet.

Összességében a Többek szerint egy olvasmányos, izgalmas és fordulatokban gazdag regény, amiben a romantikát áthatja a fájdalom és a gyász, de mikor ezek némileg elhalványulnak, akkor teljes tűzzel lángol.

Ajánlom azoknak, akik olvasták az első kötetet, mert azoknak nagy valószínűséggel ez is tetszeni fog. Azoknak az olvasóknak különösen, akik a Többek általban nagyon szerették Maximot. Ajánlom még azoknak az olvasóknak is, akik szeretik a komolyabb dolgokkal is foglalkozó romantikus történeteket, mert ez az ő sorozatuk.

Értékelés: 5




----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése