2019. július 28., vasárnap

Lois Lowry: Valahol messze


Nagy várakozással kezdtem neki ennek a könyvnek, de nem azt kaptam, amit vártam. Azt tudtam, hogy csak lazán fog kapcsolódni Az emlékek őréhez, és nem is ez volt a baj. Inkább az, hogy üresnek és semmilyennek éreztem, annak ellenére, hogy Lowry ismét hozta az első részből már megszokott nyelvezetet, sőt, részben még a hangulatot is, de mégsem volt az igazi. Valahogy itt hiába voltak színek, az első rész szürke világa mégis színesebbnek, gazdagabbnak hatott. Igazából az is baj volt, hogy alig történt valami. A könyv inkább a közösség bemutatása volt, mint tényleges regény. Valahogy itt a szereplőkért sem tudtam izgulni annyira, mert tudtam, hogy még két kötet hátra van. Ezen a köteten nagyon látszott, hogy jönni fog a folytatás, ami nagyon nem tett jót neki.

Ami miatt mégsem tudom rosszra értékelni, az a főszereplő, Kira karaktere volt. Az ő kitartása engem is arra késztetett, hogy olvassam végig a könyvet, és összességében a negatívumok ellenére végül is megérte. Főleg az első részre tett halvány utalás miatt, amire nem számítottam, és a szerző által teremtett hangulat miatt, amilyet számomra csak ő tud így megteremteni. Ebben utánozhatatlan.



Fentebb említettem, hogy a cselekmény nem túl vaskos, ezért kissé túlírtnak éreztem a könyvet. Jó pár oldallal meg lehetett volna kurtítani, így a végén a csattanó is hatásosabb lett volna. Emellett az is zavart, hogy nagyjából ugyanaz történt, csak egy teljesen más berendezkedésű közösségben, mint Jonasé, de a lényeg ugyanaz. A főszereplő, Kira rájön, hogy a vezetőik hazudtak a körülöttük lévő világról a saját érdekükben, és ez nem tetszik neki, ezért tenni akar ellene. Annyi a két történet között a különbség, hogy a két főszereplő másként dönt. Emiatt kissé az az érzésem volt, hogy még egy bőrt húzott le a szerző ugyanarról a kutyáról, ha már először működött. Értem én, hogy miért csinálta, és valószínűleg lesz ennek a kötetnek is létjogosultsága, ha majd megismerem a teljes képet, de ez most akkor is zavar.

Ebben a részben hatalmas pozitívumot képeznek a karakterek. Főleg Kira és Matt emelkedik ki közülük. Kira, aki nem egészségesen született, olyan méltósággal és kitartással éli az életét, hogy az példaértékű volt. A humora is a helyén volt, ezért öröm volt a történetét olvasni. De, amikor hozzá még Matt is becsatlakozott, az az ábrázolt világ kegyetlensége ellenére is mosolyt csalt az arcomra. Ők ketten voltak a fénypontjai a történetnek. Miattuk szerettem ezt a könyvet a fenti hibák ellenére is.

Összességében a Valahol messze a sorozaton belül egy gyengébb darab, legalábbis az első kötethez viszonyítva mindenképp. A nyelvezete azonban ugyanolyan igényes és gördülékeny, mint az első kötetnél, a főszereplő is szerethető, ezért érdemes elolvasni.

Ajánlom Lois Lowry kedvelőinek, mert nekik tetszhet ez a könyv is.

Értékelés: 3




----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése