Fotó: Hajas Orsolya |
Még
régebben egy tv-s interjú kapcsán találkoztam a szerző nevével, akkor mint
tanár kérdezték. Nem tudtam, hogy könyveket is ír, amíg a Jaffa Kiadó meg nem
keresett, hogy írjak az Önharckép című könyvéről. Közvetlen, olvasmányos
stílusával szinte azonnal megnyert magának. Olvasás közben több kérdés is felmerült
bennem, így megkerestem a szerzőt, aki nagy örömömre, igent mondott az interjúra,
amit ebben a bejegyzésben ti is olvashattok.
A szerzőről
Balatoni
József, azaz Jocó bácsi, a televíziós vetélkedőből és a média különböző
felületeiről jól ismert tetkós töritanár. Szakmai celebként már sokan
találkoztak vele országszerte, csak úgy, ahogyan a korábbi, a Jaffa Kiadónál
megjelent kötetei - Kamaszharc, Osztályharc, Tanulj szabadon, taníts szabadon–
kapcsán is. Jocó bácsit több díjat is átvehetett már a szakmai munkájáért: Jövő
reménysége-díj, Boldog gyermekekért, boldog családokért-díj, Forbes: 30 sikeres
30 év alatti-díj, Gránit Oroszlán Példakép Díj döntős. A WMN állandó szerzője,
a Felelős Szülők Iskolájának szakértője és előadója, a gyerekek jó ügyeinek
lelkes harcosa.
- Miért
döntöttél úgy, hogy a tanítás mellett írni kezdesz?
Mindig
is szerettem volna írni, egy idő után egyre erősebbé vált bennem a vágy arra,
hogy írjak. Először csak a Jocó bácsi világa Facebook oldalamon írtam
bejegyzéseket, gondolatokat. Majd cikkeket kezdtem írni a wmn.hu és a Felelős
Szülők Iskolája oldalakon. Folyamatosan tanulok, fejlődöm az írásban is ezek
által.
- Az
Önharcképből érződik, hogy szereted a gyerekeket. Mindig is tanár akartál lenni
vagy más terület is érdekelt, ahol gyerekekkel foglalkozhatsz?
Egészen
gyerekkorom óta tanár szerettem volna lenni. Középiskolában kicsit elkanyarodtam
a színészet, a műsorvezetés, a média felé, de aztán visszataláltam az utamra.
Ahogy aztán a szereplés, a média is visszatért az életemben.
- A tanítás és
írás mellett blogolsz és a tv-ben is szerepelsz. Fontosnak tartod, hogy több
csatornán is elmond a gondolataidat? Miért döntöttél úgy, hogy a nyilvánosság
elé lépsz?
Nagyon
fontos, hogy minél nagyobb plénum előtt elmondhassam a gondolataimat, a
pedagógia elveimet. A média egy nagyon jó eszköz arra, hogy sok emberhez
eljusson, amit mondok. Persze, támadási felület is a szereplés, de sokkal több
jót ad, mint rosszat. Nem volt tudatos és szándékos az elején a színrelépésem,
véletlenek sorozatának köszönhető. Természetesen ma már teljesen tudatos az
egész, szerencsére sokan és sokszor hívnak.
- Térjünk át az
Önharcképre. Miért Haiti lett a történet helyszíne? Jártál ott vagy egyszerűen
csak megérintett az ország sorsa?
Sosem
jártam Haitin, de nagyon sokat hallottam róla, olvastam az ottani eseményekről,
az életkörülményekről. Amikor írni kezdtem – a történet már az első, Kamaszharc
című regényemben elkezdődött – valahogy egyértelmű volt számomra, hogy Haiti
lesz a helyszín.
- Hori története
nem ebben a könyvben kezdődött, de itt érzésem szerint elér valamiféle
tetőpontot. Ez tervezett volt vagy írás közben alakult így?
Amikor
a Kamaszharc című könyvemet írni kezdtem, még nem tudtam, hogy egy több részes
sorozat első darabja lesz. Csak volt egy ötletem, amit szerettem volna papírra
vetni, megmutatni másoknak is. Aztán a könyv sikere, a hatalmas érdeklődés és
igény rávilágított arra, hogy itt nem érhet véget a történet, az olvasókat
érdekli az, mi történik a főszereplővel. Így először az Osztályharc készült el,
ami a kamaszkori én életét, mindennapjait mutatja be, majd az Önharckép, ami
pedig a felnőttkori én sorsának alakulásáról szól.
- A főszereplőn
keresztül olyan kérdéseket feszegetsz (kiégés, önmagunk keresése, stb.), ami a
harmincas korosztálynál nagyon is aktuális. Próbálod átadni a saját
tapasztalataidat, vagy csak egyszerűen ezek azok a kérdések, amik téged is
foglalkoztatnak?
Is-is.
Eléggé szenzitív ember vagyok, sokszor gondolkodom az élet dolgain akár a
saját, akár mások életének aspektusából. Ezek a kérdések szerintem mindenkit
elérnek. Szerencsére nagyon sikeres vagyok a munkáimban, szerető családom,
remek barátaim vannak, boldog házasságban élek, így nekem ezek inkább
előremutató kérdések, mintsem válság.
- A
karakterekről nem tudunk meg sokat, sőt, a karakterábrázolás során kevés
tulajdonságot használsz. Ezzel van valamilyen célod? Én azt éreztem, hogy afelé
tereled az olvasót, hogy inkább a történésekre koncentráljon. Jól érzékeltem
ezt?
Sokszor
tudatos eszköz ez, sokszor pedig ez jön intuícióból. A fejemben a szereplők
teljes karakterrajza megvan, de nem szeretném 100%-ig átadni ezt. Szerintem
sokkal jobb – legalábbis olvasóként én jobban szeretem – ha a fantáziámat
használhatom, agyalhatok a szereplőkön, magam alkothatom meg a történet
szereplőinek tulajdonságait. Természetesen a történet folyásához szükséges
élettörténetek, jellemek megjelennek a regényben, de a többi megalkotását az
olvasóra bízom.
- És végezetül
még egy kérdés. Az Önharckép eléggé függővéges. Hány köteten keresztül
olvashatjuk még Hori történetét?
Eddig
három részből áll a regénysorozat, de igen, az utolsó történet vége talán a
legfüggővégesebb. Igen, szeretnék még egy részt, szeretném a történetet
valahogy kerekké, egésszé tenni. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy úgy fejezzem
be, hogy folytatni lehessen. Aztán az is lehet, hogy a következő írása közben
megszületik egy újabb rész ötlete. Ez a jövő zenéje…
Köszönöm
a válaszokat!
A szerző könyveiről bővebb információt találtok a Jaffa Kiadó honlapján IDE KATTINTVA.
Önharckép - KÖNYVBEMUTATÓ
A Facebook eseményt IDE KATTINTVA érheted el.
----
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése