Főoldal Értékelések Írásaim Book Tag Dedikált könyveim T5W InterjúkBookhaul Kapcsolat

2017. november 27., hétfő

Karin Tidbeck: Amatka



“Egy disztópikus vízió, amely meggörbíti maga körül a teret.”

Ez a mondat áll a borítón. A teret ugyan nem tudom, meggörbítette-e, de világomat biztosan. A new weird irányzat a Lépcsők városával lépett be az életembe, de az ehhez képest egy könnyű olvasmánynak mondható, pedig abban a sorozatban is történnek dolgok, nem is kevés. De az Amatkánál éreztem azt, hogy igazán bejön nekem ez az irányzat, és több hasonlót is el akarok olvasni. Mert ez a könyv egyszerre volt, furcsa, bizarr, abszurd, nyomasztó. Rátelepedik az ember agyára a hangulatával, a lelki drámájával, és nehéz kikeveredni belőle. Máig nem tudtam, mert valamiért mindig visszatér a történet a gondolataim közé, mindig ott pörög egy-egy apró mozzanata a háttérben. Szóval, mint fentebb már említettem, nem tudom, hogy a teret elgörbítette-e, de maradandó élmény az biztos. Viszont felmerül bennem néhány kérdés: Mit is olvastam? Miért úgy történnek a dolgok, ahogy? Lehet-e egyáltalán egy ilyen világban élni? Van-e valami értelme ennek az egésznek? Egyelőre nincsenek meg a saját válaszaim erre, csak azt érzem, hogy még mindig utazok a könyvvel, de majd csak megállok valahol.



A részletezést a negatívumokkal kezdeném, mert abból kevesebb van, és azok sem az élményt rontották nálam, hanem inkább írástechnikai problémáim. A mű eleje lassan indul, sőt mondhatnám, hogy túl lassan is, ami egy 5-600 oldalas falazótégla méretű könyvnél jó is lenne, de egy 240 oldalas regénynél nem annyira, mert elcsúsztatja az arányokat, ami itt meg is történt. Az eleje lassan hömpölygő, a vége meg annyira gyors, hogy lerepül az ember feje. És a végsebességre túl hirtelen gyorsul be, ami miatt a dramaturgiai íve nem egyenletes, illetve talán emiatt néhány rész kidolgozatlannak éreztem. Ezek azok, amiket negatívumként megemlítenék, mert egyébként nagyon tetszett a könyv.

És hogy mi az, amitől jó a könyv?

A világ: Olyan érzésem volt, mintha a jóféle disztópiákat és bizonyos társadalmi sci-fi elemeket összeházasított volna a szerző és feltuningolta volna weird elemekkel. Mert az odáig tiszta, hogy rámondjuk, hogy weird, de vannak itt más elemek is, amiket azzal tesz weirddé, hogy meghökkentő ötleteket, helyzeteket tár az olvasó elé. Tulajdonképpen az egész történet egy végelláthatatlan meghökkenés. Végig tartogat olyan mozzanatokat, amitől az olvasó álla a padlón koppan. De hogy mi teszi meghökkentővé? Már rögtön maga az alapszituáció. Ahogy a fülszöveg fogalmaz: “Szürreális bemutatkozó regény…, egy olyan idegen világról, ahol a nyelv valóban élő és ható.” És igen, a kimondott szavaknak ebben a történetben tényleg hatalma van, ez határoz meg jóformán mindent. Enélkül ebben a világban nem létezik semmi, legalábbis így hiszi mindenki, pontosabban így tudja. Az elnyomó hatalom szándékai világosak. Az egyének megfosztása a szabad akaratuktól. A rendszer nem engedi senkinek, hogy kiteljesedjen. Nem tűrnek semmilyen kirívó cselekedetet, ezért minden eszközzel, keményen el is fojtják az ilyesmit. Aztán amikor beindul a változás, már nem lehet megakadályozni, mert az mindenre kihat.

A hangulat: Rátelepedik az olvasóra. A nyomasztó atmoszféra kiszivárog a lapok közül, és elkapja az olvasót. Méghozzá úgy, hogy napokig nem keveredik ki belőle. Ott motoszkál a könyv az ember fejében, és nem hagyja nyugodni, ami erőteljesen a könyv hangulatának köszönhető. Pontosabban nem tudom meghatározni, de a lényeg, hogy nem csak addig tartott nálam ez a hatás, amíg olvastam a könyvet, hanem még napokkal később is jelen van. Erős atmoszférát tetemtett a szerző.

A végkifejlet: A lassan induló cselekmény a végére felgyorsul, de olyan iramra, amit nehéz lenne fokozni. A második fele ebből kifolyólag jobban is tetszett a könyvnek, mint az első, a vége különösen, noha értelmezni máig nehezen tudom az olvasottakat. De ez arra késztet, hogy ha leülepedett és elült a könyv okozta hatás, újra kézbe vegyem, és talán akkor megvilágosodom. Addig is megmarad a szürreális élmény, ami még jó sokáig velem marad.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése