Ezt az olvasást a kíváncsiságom szülte,
mert egyáltalán nem volt betervezve, de ha már ott volt a képregény, akkor úgy
gondoltam, miért ne. Azért így teljesen Witcher szűzként voltak fenntartásaim,
hogy úgy, hogy nem olvastam a könyveket, nem játszottam a játékkal (néhány
videót láttam róla csak), és csak Geraltról tudtam némi információt, mennyire
fogom érteni, de kellemeset csalódtam. Teljesen érthető volt minden, amennyi
információ kellett a történet megértéséhez, az kiderült, így semmi hiányérzetem
nem volt. Sötét, dark fantasy történet, az ehhez az alzsánerhez tartozó
szabadszájúsággal és a nem makulátlan szereplőkkel. Különösen Geralt stílusa
volt, ami megnyert magának.
A rajzolást is kiemelném, mert nagyon
illett ez a fajta stílus a történethez és magához a világhoz, bár először kissé
durvának találtam, de a végére nagyon megtetszett az ábrázolásmód. A borítót
külön kiemelném, aminek a stílusa már a Hell Boy kötetekről is visszaköszönt.
Mike Mignola már megint alkotott.
A történetről: Számomra leginkább egy
játékbeli kalandra, küldetésre emlékeztetett a történet, ami nem baj, sőt egy
jó kis kaland kerekedett ki belőle, amiben kicsit megismerhetjük a főszereplő
Geraltot, aki találkozik néhány emberrel, akikkel az események középpontjába keveredik.
A történet és a fordulatok bizonyos mértékig kiszámíthatóak voltak, de nagyon
élveztem, ahogy eljutottunk a végéhez. A világ hangulata magával ragadott. Az
ablakokkal nagyon jól “trükköztek”, az ott megjelenő rajzok utaltak a tényleges
történésekre, sokat tettek hozzá a hangulathoz.
Értékelés: 4,5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése