2019. július 17., szerda

Bryan Lee O’Maley: Seconds


O’Malleyt a Scott Pilgrim képregényekkel ismertem meg, és már azzal a sorozattal a kedvencemmé vált, ami a Seconds-zel csak fokozódott. Nem először olvastam ezt a képregényt, és nem is utoljára. Röviden: szeretem minden oldalát. Mind a képeket, mind a szöveget. A rajzstílus számomra olyan, hogy egyszerűen néznem kell. Főleg az emberek rajzolása, ami tetszik, a kialakításuk, minden apró részlet, ami egy adott karaktert meghatároz. Ez a fajta ábrázolás már a Scott Pilgrimnél is feltűnt, ami itt azzal egészül ki, hogy az egész kötet színes, ami sokat hozzátesz az összképhez.

A történetvezetéssel kapcsolatban, ami nagyon tetszett, hogy a szerző itt is vegyítette a valóságot és a kitalált, fantasztikus, néhol enyhén horrorba hajló elemeket. És milyen jól csinálja. O’Malleynek is, mint minden írónak megvan a saját vesszőparipája, ami mindig visszaköszön a műveiben. Nála ez a fiatal felnőttel problémái, útkeresése, amik teljesen hétköznapiak lennének, sőt klisések, de ezeket megcsavarja azzal, hogy beletesz nem odaillő elemeket, megmagyarázhatatlan eseményeket, amik végül mégis nagyon összeillenek egymással. Ezek a fantasztikus elemek jól összesimulnak a valóságosakkal. Ezen események közben a karakterei is fejlődnek, és végül tanulsággal is szolgál a történet, mikor az összekuszálódó szálak kisimulnak.



Az alapszituáció egy jól ismert témát dolgoz fel újra: mi lenne, ha képesek lennénk változtatni egy adott dolgon, ki tudnánk javítani a hibáinkat. Amolyan pillangó effektus újratöltve. Viszont ez számomra nem vont le a történet értékéből, mert ahogy a szerző a témához nyúlt az nagyon megragadott, és egyszerűen O’Malleysen vagány. Ahogy egyre jobban összekuszálja, és aztán kibogozza a szálakat az kellően izgalmas és fordulatos. Második olvasásra talán még jobban élveztem, mint elsőre, noha ehhez az is hozzájárulhatott, hogy azóta még jobb az angolom.

A cím nagyon érdekes, mert több féleképpen értelmezhető: lehet második esélyként, elvesztegetett pillanatokként vagy éppen repetaként (ismétlődés, újrázás) értelmezni. Mindezek együtt jelen vannak a képregényben, de főleg a legelső, ami szerintem dominál. Főleg, ha a főszereplő, Katie helyzetére gondolunk, aki megélt már egy és mást, és szeretne a hibáin javítani. Itt visszakanyarodok ahhoz, amit az alapszituációról írtam föntebb. Katie-ben nagyon erős a változtatni akarás, nagyon szeretné kijavítani a hibáit, így amikor lehetőséget kap az élete jobbítására, él is vele. 


 Azonban ezzel mindent összekuszál, és ha lehet, még rosszabbá tesz. Ehhez hozzájönnek a természetfeletti lények és történések, amik még tovább bonyolítják a helyzetet, de egyszersmind pont az egyikük lesz az, aki végül kvázi megoldja a helyzetet, bár ehhez Katie-nek is tennie kell nem is keveset. A történések közepette maga Katie is változik, sok fontos felismerést is tesz, sokkal jobban figyel a dolgokra és emberekre maga körül. Így vált a végére fokozatosan szimpatikussá számomra.

Összességében a Seconds egy nagyon szerethető képregény, még annak ellenére is, hogy néhol nagyon habos-babos az ízlésemnek. De a történet és a rajzolás ezt nagyon hamar elfeledtette velem.

A Scott Pilgrim rajongóinak mindenképpen ajánlom, nekik szerintem tetszeni fog. Bár ez a történet egy kissé más, viszont a stílus hamisítatlan O’Malley. A képregényekkel most ismerkedőknek is tudom ajánlani, mert annyira nem egy nehezen emészthető darab, bár hátránya, hogy magyarul még nem elérhető, viszont jó hír, hogy a Fumax még ebben a hónapban kihozza Repeta címmel.



Értékelés: 5




----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése