Főoldal Értékelések Írásaim Book Tag Dedikált könyveim Top 5 Wednesday Bookhaul Kapcsolat

2018. október 10., szerda

Top 5 Wednesday #47 - Kedvenc könyves gonoszok


Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva.

A heti téma a kedvenc könyves gonoszok voltak. Próbáltam ismét úgy összeszedni ötöt, hogy ne szerepeljen benne a Harry Potter. 

2018. október 9., kedd

Murakami Rjú: Piercing


A Piercing nem egy egyszerű regény, annak ellenére, hogy egy-két délután alatt végigolvasható. Kell hozzá egy bizonyos hangulat meg gyomor. Bár bírom az ilyen típusú történeteket, így nem taglózott le annyira, mint szerintem az író szándékában állt, de azért volt, ahol ledöbbentett. Úgy ír a szerző a gyerekkori bántalmazásról és két áldozaton keresztül annak felnőtt életre való hatásáról, hogy közben szórakoztat. Sajátos humorral és iróniával, amihez sokat hozzátesz a japán közeg és az író gondolkodásmódja. Amit eddig leszűrtem az eddig olvasott/látott japán művekből ez a látásmód több mint érdekes, néhol bizarr és kell nem kevés elfogadás/befogadás a megértéséhez, ahogy azt ennél a könyvnél is tapasztaltam. Alapvetően kedvelem ezt a fajta látásmódot, és ez itt sem volt másként. Egy baja volt az egész könyvnek, hogy nagyon „egylövetű” történet volt, ahogy felfutott az elején, úgy ki is pukkadt a végére. A vége meg tipikusan japán történetvég, és itt most nem mentette meg semmi, mint például az animék többségénél néhány momentum szokta. Egyszer csak nyissz, és kész. Ez nagy szívfájdalmam, mert nem jött olvasás után a késztetés, hogy továbbgondolja, mint általában ilyen végeknél előfordul. Kár érte, mert kb. egy fejezet kellett volna egy jó lezáráshoz.

2018. október 4., csütörtök

Top 5 Wednesday #46 - Kedvenc mágiarendszerek


Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva.

A heti téma a kedvenc mágiarendszerek voltak. Próbáltam úgy összeszedni ötöt, hogy ne szerepeljen benne a Harry Potter és A Gyűrűk Ura. Kicsit ülnöm kellett fölötte, de egy nap késéssel elkészült az 5+1-es listám.


2018. október 2., kedd

Joe Abercrombie: A ​penge maga


Sokat ültem és gondolkoztam ezen az értékelésen, mert nem tudtam eldönteni, hogy nagyon szeretem, vagy nagyon utálom ezt a könyvet. Mert egyrészt nagyon jól van megírva, másrészt meg nagyon nem, és nehézen tudtam mit kezdeni ezzel a dilemmával. Végül arra jutottam, hogy jó, DE! A kevesebb kicsit több lett volna, a karakterek lehettek volna mélyebbek, a történet több és a cselekmény pörgősebb, mert körülbelül a feléig el kellett olvasnom, hogy történjen valami addig csak be lettek lengetve dolgok, de nem haladt sehová, ami miatt kissé döcögősen haladtam vele, annak ellenére, hogy volt egy nagyon fontos dolog, ami megmentette. Ez pedig az író mesélői vénája. Abercrombie úgy tud fantasy történetet mesélni, hogy jó olvasni, jók a leírásai, élvezhetőek a párbeszédei, vannak jó karakterei, jól gombolyítja a szálakat csak épp lassan, sok felesleges oldallal teletűzdelve. Nem tudom, hol volt a szerkesztő húzóollója, de valahol félúton elveszthette. Azonban a hibái ellenére is valahogyan megszerettem ezt a könyvet, és érdekel a folytatás is. Valamikor biztosan sort kerítek rá, de az biztos, hogy kell egy kis szünet, míg az Első törvény világát újra előveszem.

2018. szeptember 26., szerda

Top 5 Wednesday #45 - Kedvenc könyvborítók 2.


Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva.

A heti téma a kedvenc könyvborítóink voltak. Mivel ezt a nyáron alternatív témaként egyszer kitöltöttem, így most kicsit más szisztémát alkalmazva hozok öt borítót. Az általam elmúlt pár évben olvasott könyvek borítói közül válogattam.


2018. szeptember 25., kedd

Riley E. Raines: Chloe, a titokzatos - Értélelés és interjú


Amikor egy olyan könyvet olvasol, ami szép emlékeket idéz fel benned és jó érzéssel tölt el az a tökéletes könyv. Számomra ez volt a Chloe a titokzatos. Megidézte a mecha műfaj iránti, de még inkább a mecha animék iránti rajongásomat. Késztetést érzek valamelyik Gundam sorozat újranézésére, mert ez a könyv nagyon adja. Minden benne volt, amiket azokban a sorozatokban, meg egyáltalán a műfajban szeretek.

Noha ifjúsági regény, de ez egyáltalán nem tántorított el, mert ami ténylegesen ezeknek az óriásgépes történeteknek a sajátja, az mind benne volt. Emellett amit még kiemelnék, az az írói stílus és a nyelvezet, ami jól átgondolt és kiforrott, jó nyelvi szinttel és helyesírással, amit az ifjúsági könyveknél még fontosabbnak tartok, mint a felnőtteknek szólóaknál, bár ott sem elhanyagolandó.

Ritka a könyvek között az ilyen "mecha holló", de nekem nagyon kellett már egy ilyen, bár ebből kifolyólag olvastam volna sokkal, de sokkal tovább is még többet megtudva a világról, a háború miértjéről és a szereplőkről. Várom, hogy a szerző a folytatásban még jobban bővítse a világot, mert sok lehetőség rejlik benne. Lentebb a regényen keresztül kitérek a mecha műfaj sajátosságaira is, és a bejegyzés végén egy rövid interjút is olvashattok a szerzővel.

2018. szeptember 21., péntek

Top 5 Wednesday #44 - Klasszikus könyvek, amikből modern adaptációt szeretnék


Csatlakoztam a Top 5 Wednesdayhez, amit Gorkie blogján, az Olvasókörúton fedeztem fel, és nagyon megtetszett a koncepció, így én is belevágtam. 

Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva.


A héten olyan klasszikus könyvekből álló listát állítottam össze, amikből szeretném, ha modern adaptáció készülne. 

2018. szeptember 18., kedd

Paullina Simons: A bronzlovas


Jó ideje kerülgettem már ezt a könyvet, mert a több mint nyolcszáz oldalas terjedelem mindig visszatartott, de aztán mégis levettem a polcról és belekezdtem. Érdekelt a történelmi kor, amiben a cselekmény játszódik, viszont történelmi romantikust ezelőtt még nem sokat olvastam, így nem tudtam, pontosan mire számítsak, viszont nagyjából azt hozta a könyv, amit olvasás előtt sejtettem. A történelmi rész szépen kidolgozott, érzékletesen írja le a borzalmakat, harcokat a szerző. Az ebbe beépülő szerelmi szálat viszont kissé túlírtnak, néhol értelmetlennek éreztem, noha vannak szép, jól kidolgozott részei is, főleg a házaséletet leíró pillanatképek. Viszont egy háborús történethez képest túl sok volt benne a felesleges sóvárgás, se veled, se nélküled kapcsolat, a szerelmesek közötti rossz/elégtelen kommunikáció, ami sok helyen csak felesleges oldalakat töltött meg, hogy növelje a terjedelmet. Pár száz oldallal meghúztam volna a történetet, mert akkor sokkal nagyobbat ütöttek volna a drámai részek, így viszont a szerelmi játszmák közepette úgy éreztem, nincs elég súlyuk. Ami ennek ellenére a legnagyobb erénye a könyvnek, az írói stílus. Egyszerűen olvasmányos és letehetetlen, és minden hibájával együtt is várom a folytatás magyar megjelenését.

2018. szeptember 12., szerda

Top 5 Wednesday #43 - Könyvek a fiatalabb énemnek


Csatlakoztam a Top 5 Wednesdayhez, amit Gorkie blogján, az Olvasókörúton fedeztem fel, és nagyon megtetszett a koncepció, így én is belevágtam. 

Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva.


A héten olyan könyvekből álló listát állítottam össze, amiket a fiatalabb énem kezébe adnék.


2018. szeptember 11., kedd

Martha Wells: Kritikus rendszerhiba


Amikor a végére értem a könyvnek, akkor úgy éreztem, ez nagyon nem tetszett. Becsuktam, és csak néztem, és felmerült a kérdés: ennyi? Itt most nem a terjedelemre gondolok, mert ennél rövidebb írást is olvastam már, ami sokkal ütősebb volt, hanem a tartalomra. Ahhoz képest, hogy mennyire vártam ezt a könyvet, és hogy időközben többek közt egy Nebula-díjjal is jutalmazták, amihez gratulálok a szerzőnek, hát, mit mondjak sokkal többet vártam. Mindent egybe vetve közvetlen olvasás után nagyon alacsonyan állt nálam. Aztán mikor kissé eloszlott a csalódottságom, találtam benne néhány pozitívumot, főleg néhány jó ötletet. Például a gyilokdroid szórakoztató műsormániája vagy az, hogy az ősszemszögéből láttuk végig az egészet, ami egy jó megoldásnak tartok az író részéről. Még hellyel-közzel Öldöklő gondolkodását is bírtam. Ezek azonban nem elegek egy igazán jó könyvhöz. A probléma ugyanis ezeken felül veszi kezdetét. Sablonos, alulírt (túlírt – ez nézőpont kérdése), a karakterek kidolgozatlanok, és ami a legkevésbé tetszett az a könyv vége. Sokkal jobban ki lehetett/ki kellett volna dolgozni a történetet, vagy lefaragni, hogy egy jó novella lehessen belőle. Ebből sajnos egyik sem valósult meg.

2018. szeptember 4., kedd

On Sai: Szürke szobák; Miogin bázis


A kiegészítő/köztes kötetekkel felemás a viszonyom. Egyrészt időhúzásnak tartom a főcselekmény folytatása előtt/közben/után, másrészt, mivel nem minden esetben tesznek hozzá az adott sorozathoz, feleslegesnek is. A Szivárgó sötétség esetében nem ez a helyzet. A két köztes rész a Szürke szobák és a Miogin bázis egy-egy új helyszín életét mutatják be, illetve a már ismert szereplők új oldalát is, vagy éppen új szereplőket. Mivel rövidebb, és ezáltal, kötöttebb a keret a szerző jobban rákoncentrál a szereplők közti interakciókra. Ez eddig is az egyik erőssége volt, ami a rövidebb terjedelem miatt még jobban kihangsúlyozódik, ahogy a magával ragadó, sodró stílusa is. Kicsiben jobban látszanak ezek az erősségek. Így lett ez a két kisregény az eddigi két legélvezhetőbb köztes kötet, amit valaha olvastam. Még úgy is, hogy a Szürke szobák sokkal jobban tetszett, minta Miogin bázis. Artúr továbbra sem lesz a szívem csücske, de azért várom a nevét viselő harmadik kötetet.

2018. augusztus 29., szerda

Top 5 Wednesday #42 - Könyves lista az órára: disztópia


Csatlakoztam a Top 5 Wednesdayhez, amit Gorkie blogján, az Olvasókörúton fedeztem fel, és nagyon megtetszett a koncepció, így én is belevágtam. 

Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva.


A héten az iskolakezdés jegyében egy könyves listát kellett összeállítani az osztálynak egy adott témában. A disztópia témára esett a választásom.


2018. augusztus 28., kedd

On Sai: Lucy


Ritkán fordul elő nálam, hogy egy sorozat második kötete jobban tetszik, mint a nyitókötet, de a Szivárgó sötétség második kötete a Lucy egy ilyen folytatás. Míg Scarnál kellett jó ötven oldal, hogy behúzzon a könyv, a másodiknál már nem volt erre szükség. Vitt magával a maga elsöprő lendületével, miközben tovább mélyítette a világát, tovább árnyalva a szereplőit. Scar és Don továbbra is nagy kedvencem (Chesterrel kiegészülve), Lucyt és Artúrt is kezdem pozitívabb szemmel nézni, de utóbbi szálában még mindig Márk a kedvencem. Az entitások is egyre érdekesebbek, de leginkább az, ahogy az emberek és mentálok gondolkodnak róluk. Nagyon kíváncsi leszek, hogy alakul ez a téma a továbbiakban. Sok kérdést, elvarratlan szálat hagyott maga után a könyv, a két kiegészítő kisregény ezt csak részben tudta enyhíteni, így nagyon várom már az Artúr megjelenését.

Az első könyv stílusával összehasonlítva ez a kötet sokkal pörgősebb és letisztultabb. Nem érződik rajta az enyhe túlírtság, mint a Scaron. Sokkal feszesebb, ami nagyon jót tett neki. A világfelépítésben is sok minden egyértelműbbé vált, és az is sokkal jobban látszik, hogy mi az entitásokkal az író célja, noha még sok a rejtélyes, homályos momentum körülöttük. Ezek talán nem is lesznek megmagyarázva, mert nem is igazán lehet, de azért látszik a tényleges irány, hogy a szerző mit is akar velük elérni.

2018. augusztus 22., szerda

Top 5 Wednesday #41 - Kedvenc könyvadaptációk


Csatlakoztam a Top 5 Wednesdayhez, amit Gorkie blogján, az Olvasókörúton fedeztem fel, és nagyon megtetszett a koncepció, így én is belevágtam. 

Ez a rovat hetente jelenik meg és egy Goodreads-es csoportban találhatóak a témák. A csoportot meg tudjátok nézni IDE kattintva.


Az erre a hétre megadott témával valahogy sehogyan sem boldogultam, így a Top 5 Szerda zónában összegyűjtött témákból választottam egyet. A kedvenc könyvadaptációkra esett a választásom.

2018. augusztus 21., kedd

Sarah Andersen: Macskapásztor


Előző két gyűjteményhez képest ezt gyengébbnek éreztem. Kevesebb volt benne a vicces, ütősebb képsor. Néhol kicsit untam is, és több helyen éreztem azt is, hogy a témák is folyamatosan ismétlődnek. Nem tudom, hogy ennél a résznél miért éreztem így, mert az eddigi két kötetnél is megvoltak a központi témák. Itt valahogy a cím sem illeszkedett annyira a tartalomhoz, mint mondjuk a Puha boldog puffancsnál, aminek jobb címet nem is adhattak volna. Több macskás képsort vártam. Ennek ellenére azért még mindig érződött belőle a Sarah-féle szarkazmus és életszeretet, csak éppen minthogyha kicsit megfáradt volna.

A fentebbiek ellenére azért voltak itt is olyan képsorok, szövegek, amiken felnevettem, és többször elolvastam őket, mert annyira jól esett. A Puffancshoz hasonlóan itt is tetszett a tematikusabb rész a végén, elgondolkodtatott megint a képek alá írt szöveg. Több kellene az ilyen részekből.