Főoldal Értékelések Írásaim Book Tag Dedikált könyveim Top 5 Wednesday Bookhaul Kapcsolat

2017. augusztus 31., csütörtök

Ki a karmokkal! - Mark Millar: Logan: Kíméletlen jövő

Ez az egyik olyan eset, amikor a képregény és a belőle készült filmadaptáció is jól sikerült, még úgyis, hogy a kettőnek nem sok köze van egymáshoz és mindkettő másért jó. Most a filmbe nem nagyon mennék bele, de az biztos, hogy hangulatra sötét mindkettő, és mindkettő road-movie jellegű. Habár a képregény a posztapokaliptikus szuperhős feelingre még jobban rátesz. Ha valamiről kijelenthető, hogy sötét, akkor az ez a képregény. Bár azért van benne némi fanyar humor is az akciók között Sólyomszem jóvoltából, aki végig a kedvenc karakterem volt. Sőt, nekem ő belevalóbb karakternek érződött, mint maga Logan, aki főleg az elején olyan búvalbélelt volt, hogy el nem tudtam akkor még képzelni, hogy miként vedlik újra Rozsomákká, mert annyira azt hajtogatta, hogy nem eresztem ki a karmaimat, és a többi, hogy szinte elképzelhetetlennek tűnt. De aztán a történet utolsó harmada kárpótolt a kezdeti “nem harcolok soha többé” borongásért, mert volt itt vér és akció bőven, noha Logan karakterének háttér sztorija megalapozott volt, így a motivációi is, csak túl sokat angstelt szegény. Erre részletesebben kitérek, mikor a történetről lesz szó.



A kiadásról: Itt is meg kell említenem a kiadás milyenségét, mint a Blacksadnél, csak itt a fordítottja volt a problémám. Míg ugye ott a történet volt kicsit kevés, és az ábrázolás, kivitelezés pazar, addig itt részben a fordítottját tudom elmondani. A rajzolás nekem amerikai képregényekhez képest kifejezetten tetszett, sőt szépnek mondható, a képi világ, a színezés illett a történethez, ezzel semmi gond nem volt. Amivel már igen az az extra puha borító. Úgy nyaklott össze-vissza, mikor olvastam, hogy végig attól féltem, hogy szétesik a kezemben. Ha nem is adják ki keményborítósan, de legalább akkor lehetett volna olyan, mint a Hellboy kötetek, mert az puhaborítós létére nem akart lépten nyomon szétesni a kezemben. Mondjuk ez sem esett szét, de látszik, hogy nem arra tervezték, hogy rendszeresen kézbe vegye valaki. Ezzel szemben a cselekmény bejött. Jól hozta a sötét hangulatot, a reményvesztettség érzetét végig jól átadta és az akciók is kellően brutálisak voltak. Erre a részére nem lehet panasz.

A történetről: Röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy Logan bűntudatának és útkeresésének
kálváriája. Szinte elejétől a végéig úton van, de sehogy sem találja önmagát. A történet elején a családjával él és a Banner banda fenyegeti őket, mivel nem tudják fizetni a bérleti díjat. Így hát kapóra jön neki Sólyomszem munkaajánlata. Hosszú útra indulnak a prérin keresztül, és sok viszontagság, vérengzés után csak eljutnak a célállomásra, ahol ahogy az sejthető volt nem megy minden simán, sőt, és ez a része számomra kiszámítható volt,
mire Logan hazaér a családját lemészárolják Bannerék. Egyszeri hősünknek így nincs más választása, mint bosszút állni és újra fenevaddá válni. A történet felvázolása alapján sejthető, hogy nem marad kliséktől mentes. Viszont rossznak sem mondható, sőt a másik szálként megjelenő mellékkoncepció, miszerint kiirtották a szuperhősök legjavát, és a megmaradt szuper gonoszok uralják Amerikát. Ahogy haladunk előre az úton a szereplőkkel, olyan, mintha egy túlméretezett kriptában haladnánk, ahol halottak és emlékek kísérnek végig. Halott barátok (régi harcostársak) csontvázai, egy-egy tárgy, nevezetes helyszín. Telis tele van easter eggekkel az egész képregény, ami nekem nagyon tetszett, mert ezzel jobban bele tudtam élni magam a világba. Kedvencem a Pókmobil volt.

Karakterekről: Kedvencem Sólyomszem lett, főleg a humora miatt. Úgy akciózott vakon, hogy sok
látó harcos is megirigyelhette volna. Logan mogorva, búvalbélelt karakteréhez kellett
ez az ellenpólus. Barton érdekesebbé, élvezhetőbbé tette az ő karakterét is, ami nagyon jól jött Rozsomák árnyalásához.
A többi karakterről keveset tudunk meg ahhoz, hogy érdemben szót lehetne róluk ejteni, bár a Banner bandáról olvasnék önállóan is.

Már páran említették a dupla oldalt, amin csak ennyi áll: SNIKT! Ez az oldal leírhatatlan, percekig csak néztem, mondhatni ez a csúcspont, mikor Rozsomák igazán visszatér. Jól lett felvezetve.

Összességében: jól összerakott képregény minden hibájával együtt. Kellően brutális és megfelelő mennyiségű benne a vér, és a hangulatot is jól eltalálták. Talán, ha Logan kevesebben borong és kevesebb benne a klisé, na meg kevésbé kiszámítható lenne a történet, jobb is lehetett volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése