Főoldal Értékelések Írásaim Book Tag Dedikált könyveim Top 5 Wednesday Bookhaul Kapcsolat

2017. augusztus 2., szerda

Noir fantázia világ állatokkal - Juan Diaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – Árnyak között (Blacksad 1.)

Amikor először megláttam, hogy nagyalakú, művészeti albumszerű a képregény kivitelezése, valamiért a Tesz-Vesz város ugrott be gyerekkoromból. Az is nagy alakú volt és egy egész öl kellett hozzá, hogy kényelmesen lapozgasd. Ebben ugyan ki is merült a hasonlóság, mert az említett könyv gyerekeknek készült, a Blacksad meg a felnőtteket szólítja meg. Amiért megemlítettem, az az, hogy néha kényelmetlen volt tartani, de ez nem von le semmit az értékéből természetesen, ez csak egyéni meglátás arra nézve, hogy ez a formátum inkább nézegetésre való, nem pedig sokszori olvasásra.

Ezt az érzetet megerősíti az is, hogy a rajzok nagyon részletesek, minden kocka él, és a legapróbb utcarészlet, szobabelső is odavonzza a szemet. Az állatok realista emberszerű ábrázolása ad egy plusz az összképnek. A karakterek személyisége illik az adott állatalakhoz, ami megformálja, ahogy lakásuk, szobájuk, irodájuk, stb. hangulata is, ami szintén tükrözi a személyiségüket is. Az előszó első mondata megemlíti a Macskafogót, ami nem rossz összehasonlítási alap, bár emiatt elég magas elvárásom volt a képregény felé, amit viszont nem elégített ki maximálisan.



Míg már maga a borító is figyelemfelkeltő, azokkal a zöld szemekkel és azzal a nézéssel, és a többi rajz és a képi világ is remek, addig a történet… hát… nekem kevés volt. Bár arra számítottam, hogy nem teljesen ötven oldalon, nem egy nagyszabású történetet fognak elmesélni az alkotók, de azért ennél többre számítottam a külalak alapján.

A történet alapvetően egyszerű, és emiatt kiszámítható, igazából számomra semmi izgalmat nem adott, már-már unalmas volt. Hozta a noir hangulatot, de ez magával hozta a kliséhegyeket is, amiket nem mondom, hogy rosszul vittek bele, de lehetett volna néhány klisé mínusszal egy jobb történetet is kreálni. Enyhén szólva is közhelyes volt.

Ami a legjobban zavar, hogy a látványvilággal elviszi az embert, engem is, és nem ereszti, amíg tart a kötet. Viszont, amikor belegondoltam olvasás után, hogy tulajdonképpen nem nyújtott semmit, és ránéztem a hátlapon az árára. Hát… azt mondom, hogy szerencse, hogy kölcsön kaptam a könyvet. A képek szépek, de a történet mélysége/minősége és az ár nincs arányban.

Valószínűleg el fogom olvasni a következőt, ha a kezembe kerül, mert azért voltak benne jó gondolatok/mondatok. Például: „Mindennek ellenére erre a világra születtem: Egy dzsungelbe, ahol a nagy felfalja a kisebbet, ahol az emberek állatokként viselkednek. Az élet árnyakba vezető útját járom…”

Összességében vegyes érzéseim vannak. A noir rajongóinak felejthetetlen élményt nyújthat, aki viszont nem ismeri/rajong a műfajért annak nem biztos, hogy tetszeni fog, de ezt mindenki döntse el maga. Egy próbát mindenképp megér, mert a képek nagyon szépek, kellemes lapozgatni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése