Felszabadulás

 

Régen osztottam már meg írásomat. Most egy egyperces hoztam, amit a karcban szereplő kép ihletett.

Felszabadulás

Cathy a tűzbe bámult. A máglya élénknarancs színben lobogó lángja bevilágította a tisztást, már csak az e heti áldozatra vártak. Minden héten egyet, minden kontinensről egyet, kivéve a hétvégéket, mert ki tudja miért, akkor senkit nem vittek el. Az Égi Nép, ahogy mindenki hívta őket, már csak ilyen szeszélyes volt. Ezért a hétvégék se voltak nyugodtak, legalábbis az áldozások elején. Pár hónapig az emberek gyújtogattak, fosztogattak, így élték ki a frusztrációjukat, akik nem, azok rettegve gubbasztottak a házukban. Ám ez mit sem ért, mert az adott kontinensen a földönkívüliek hatására az emberek a kijelölt napon mindig megindultak az általuk megszabott helyre. Nem volt nehéz engedelmeskedni a parancsnak, hisz akkorra már az emberiség nagy része kihalt a környezetszennyezés, valamint a víz- és az élelemhiány miatt, a maradék pedig egy helyre vándorolt, hogy fenn tudják tartani, ami a termőföldből, vizekből megmaradt, és még így is csak hullottak. Aztán megérkeztek Ők, és elkezdődtek az élve hamvasztások. Az emberek eleinte próbáltak ellenkezni, de semmit nem használt, mert csak még több lángra lobbant ember volt a büntetés, így lassan a leghevesebb ellenállók is megtörtek, és beállt a rendszer.

Cathy a kijelölt Tűzfelügyelők egyike volt Európa megmaradt részén. Ő volt a tűz vigyázója, az ítélet végrehajtó. Máglyára taszította a kijelölt személyeket. Mindegy volt, hogy férfi vagy nő, öreg vagy fiatal, felnőtt vagy gyerek. A lány csak eleinte érzett iszonyatot, csupán a kezdetekben remegett meg olykor-olykor a keze. Aztán egy nap mindent megértett, és onnantól nem tétovázott. Úgy gondolta, az áldozatok legalább nem szenvednek tovább ezen a kies planétán, hanem továbbléphetnek, ahogy az Égi Nép sugallta neki. A Tűzfelügyelőket nagy becsben tartották az idegenek. Mindig volt mit enniük, és nem nélkülöztek más egyebet sem. De őt nem hagyta nyugodni egy érzés, ami befészkelte magát a zsigereibe: irigyelte az áldozatokat.

A Cathy fejében kavargó gondolatokat a talpak alatt roppanó gallyak és a ruhák által keltett suhogás akasztotta meg. Megérkeztek. Félkörben álltak meg, több sorban Cathy és a tűz körül. Némán, egyenesen. Egy nyikkanás sem hallatszott felőlük, ahogy a fiatal nő elfordult a tűztől, és rájuk nézett. Vártak. Nem kellett sokat, mert hamarosan már hallották is az ereszkedő űrhajó hajtóművének zaját. Melléjük ért, és a föld fölött lebegett egy darabig, majd fény villant, és megjelent az egyik lény. Fényes és meghatározhatatlan, és mint mindig, úgy most sem szólt, csak mutatott. Egy férfire esett a választás a harmadik sorból. Az emberek fala szétnyílt, a férfi pedig előrelépett. Cathy megfogta a kezét, és a tűzhöz vezette. Mielőtt belökte volna a lángok közé, enyhén megszorította a kezét. Nem bátorítani akarta, hanem ezt szokta meg, és tudta, hogy a férfi jobb helyre kerül. Egymás szemébe néztek. Egy pillanatra rettegés villant a férfi szemében, majd reményvesztetten kiüresedett, végül enyhén remegve elfordult tőle. Megtaszította…

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!