Egyszer
még régebben futottam bele a könyv fülszövegébe, és már akkor felkeltette az
érdeklődésemet, de ez idáig nem került a kezembe. Nem régen egy csere folytán
szert tettem egy saját példány, és nem is halogattam az olvasást. Mikor
befejeztem ezt a könyvet a Közönséges bűnözők jutott eszembe, abból is a
filmben többször elhangzó kérdés: Hol van Keyser Soze? Egy hasonló kaliberű
kérdés hangzik el a regény utolsó oldalán, ami Fitzek művének tükrében legalább
ugyanolyan meghatározó, mint a fentebb említett filmben elhangzó kérdés.
Valahogy a könyv utóhatása, lecsapódása is olyan volt nálam, mint a Közönséges
bűnözők esetében. Mindkettő a végére nyer értelmet, noha mindkettőben vannak
árulkodó jelek, de az olvasó/néző csak az egész mű ismeretében rakja össze a
darabokat, és csap a fejére, hogy: Jé, tényleg! Minden ott volt az ember orra
előtt, mégis a végén csodálkozik rá az olvasó, hogy mi is a lényeg. Sőt, az
epilógus még rá is dob egy csavart az egészre, amire végképp nem számítottam.
Számomra egy végig élvezetes, feszültséggel teli, izgalmas olvasmány volt A terápia.
Az
alapsztori szerint elrabolnak egy kislányt, amibe az apja szó szerint
belebetegedik, és nem tud a történtekbe beletörődni. Nem túl bonyolult
alapfelállás, de általában mindig egy egyszerű ötletből bontakozik ki valami
feledhetetlen. Itt is ez a helyzet. Egy beteg elme szülte eseménysorba nyerünk
betekintést, ami messze van a valóságtól, mégis közelebb, mint hinnénk. Ez a
kijelentésem zavarosnak tűnhet, de szinte mindent elmond a regényről anélkül,
hogy nagyon spoilereznék. Nem is mennék jobban bele a történetbe, mert bármilyen
utalás rontana az olvasásélményen, így annyit tennék még hozzá, hogy csavaros történet
a végén egy nem várt csattanóval.
A
történet főszereplője Dr. Larenz egy neves pszichiáter, aki a lánya elrablása
után teljesen meghasonlott, és tévképzetei vannak. Csak fokozatosan derül ki,
hogy nem egészen úgy vannak a dolgok, ahogy a férfi gondolja, vagy éppen
elmondja, de csak fokozatosan, miközben mesél, úgy jut el a felismerésig, ami
az igazsághoz vezet. Végül kiderül, hogy az sem az igazság, amit Larenz annak
vél, vagyis inkább ismerni vél. Ez a végső fordulat teszi a történetet még
jobbá. Larenz mellett nem sok szereplő van a történetben, de mindegyik tesz
valamit hozzá az igazsághoz, és ehhez a nem mindennapi történethez.
Összességében
egy gördülékenyen megírt, aprólékosan kidolgozott pszicho-thrillert olvashattam,
melynek minden részlete a helyén van. Jól összerakott mű, mely végig leköti a
figyelmet és fenntartja a feszültséget.
A
zsáner szerelmeseinek mindenképpen ajánlom.
Értékelés: 5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése