Interjú Balatoni Józseffel

Fotó: Hajas Orsolya

Még régebben egy tv-s interjú kapcsán találkoztam a szerző nevével, akkor mint tanár kérdezték. Nem tudtam, hogy könyveket is ír, amíg a Jaffa Kiadó meg nem keresett, hogy írjak az Önharckép című könyvéről. Közvetlen, olvasmányos stílusával szinte azonnal megnyert magának. Olvasás közben több kérdés is felmerült bennem, így megkerestem a szerzőt, aki nagy örömömre, igent mondott az interjúra, amit ebben a bejegyzésben ti is olvashattok.

A szerzőről

Balatoni József, azaz Jocó bácsi, a televíziós vetélkedőből és a média különböző felületeiről jól ismert tetkós töritanár. Szakmai celebként már sokan találkoztak vele országszerte, csak úgy, ahogyan a korábbi, a Jaffa Kiadónál megjelent kötetei - Kamaszharc, Osztályharc, Tanulj szabadon, taníts szabadon– kapcsán is. Jocó bácsit több díjat is átvehetett már a szakmai munkájáért: Jövő reménysége-díj, Boldog gyermekekért, boldog családokért-díj, Forbes: 30 sikeres 30 év alatti-díj, Gránit Oroszlán Példakép Díj döntős. A WMN állandó szerzője, a Felelős Szülők Iskolájának szakértője és előadója, a gyerekek jó ügyeinek lelkes harcosa.

- Miért döntöttél úgy, hogy a tanítás mellett írni kezdesz?

Mindig is szerettem volna írni, egy idő után egyre erősebbé vált bennem a vágy arra, hogy írjak. Először csak a Jocó bácsi világa Facebook oldalamon írtam bejegyzéseket, gondolatokat. Majd cikkeket kezdtem írni a wmn.hu és a Felelős Szülők Iskolája oldalakon. Folyamatosan tanulok, fejlődöm az írásban is ezek által.

- Az Önharcképből érződik, hogy szereted a gyerekeket. Mindig is tanár akartál lenni vagy más terület is érdekelt, ahol gyerekekkel foglalkozhatsz?

Egészen gyerekkorom óta tanár szerettem volna lenni. Középiskolában kicsit elkanyarodtam a színészet, a műsorvezetés, a média felé, de aztán visszataláltam az utamra. Ahogy aztán a szereplés, a média is visszatért az életemben.

- A tanítás és írás mellett blogolsz és a tv-ben is szerepelsz. Fontosnak tartod, hogy több csatornán is elmond a gondolataidat? Miért döntöttél úgy, hogy a nyilvánosság elé lépsz?

Nagyon fontos, hogy minél nagyobb plénum előtt elmondhassam a gondolataimat, a pedagógia elveimet. A média egy nagyon jó eszköz arra, hogy sok emberhez eljusson, amit mondok. Persze, támadási felület is a szereplés, de sokkal több jót ad, mint rosszat. Nem volt tudatos és szándékos az elején a színrelépésem, véletlenek sorozatának köszönhető. Természetesen ma már teljesen tudatos az egész, szerencsére sokan és sokszor hívnak.

- Térjünk át az Önharcképre. Miért Haiti lett a történet helyszíne? Jártál ott vagy egyszerűen csak megérintett az ország sorsa?

Sosem jártam Haitin, de nagyon sokat hallottam róla, olvastam az ottani eseményekről, az életkörülményekről. Amikor írni kezdtem – a történet már az első, Kamaszharc című regényemben elkezdődött – valahogy egyértelmű volt számomra, hogy Haiti lesz a helyszín.

- Hori története nem ebben a könyvben kezdődött, de itt érzésem szerint elér valamiféle tetőpontot. Ez tervezett volt vagy írás közben alakult így?

Amikor a Kamaszharc című könyvemet írni kezdtem, még nem tudtam, hogy egy több részes sorozat első darabja lesz. Csak volt egy ötletem, amit szerettem volna papírra vetni, megmutatni másoknak is. Aztán a könyv sikere, a hatalmas érdeklődés és igény rávilágított arra, hogy itt nem érhet véget a történet, az olvasókat érdekli az, mi történik a főszereplővel. Így először az Osztályharc készült el, ami a kamaszkori én életét, mindennapjait mutatja be, majd az Önharckép, ami pedig a felnőttkori én sorsának alakulásáról szól.

- A főszereplőn keresztül olyan kérdéseket feszegetsz (kiégés, önmagunk keresése, stb.), ami a harmincas korosztálynál nagyon is aktuális. Próbálod átadni a saját tapasztalataidat, vagy csak egyszerűen ezek azok a kérdések, amik téged is foglalkoztatnak?

Is-is. Eléggé szenzitív ember vagyok, sokszor gondolkodom az élet dolgain akár a saját, akár mások életének aspektusából. Ezek a kérdések szerintem mindenkit elérnek. Szerencsére nagyon sikeres vagyok a munkáimban, szerető családom, remek barátaim vannak, boldog házasságban élek, így nekem ezek inkább előremutató kérdések, mintsem válság.

- A karakterekről nem tudunk meg sokat, sőt, a karakterábrázolás során kevés tulajdonságot használsz. Ezzel van valamilyen célod? Én azt éreztem, hogy afelé tereled az olvasót, hogy inkább a történésekre koncentráljon. Jól érzékeltem ezt?

Sokszor tudatos eszköz ez, sokszor pedig ez jön intuícióból. A fejemben a szereplők teljes karakterrajza megvan, de nem szeretném 100%-ig átadni ezt. Szerintem sokkal jobb – legalábbis olvasóként én jobban szeretem – ha a fantáziámat használhatom, agyalhatok a szereplőkön, magam alkothatom meg a történet szereplőinek tulajdonságait. Természetesen a történet folyásához szükséges élettörténetek, jellemek megjelennek a regényben, de a többi megalkotását az olvasóra bízom.

- És végezetül még egy kérdés. Az Önharckép eléggé függővéges. Hány köteten keresztül olvashatjuk még Hori történetét?

Eddig három részből áll a regénysorozat, de igen, az utolsó történet vége talán a legfüggővégesebb. Igen, szeretnék még egy részt, szeretném a történetet valahogy kerekké, egésszé tenni. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy úgy fejezzem be, hogy folytatni lehessen. Aztán az is lehet, hogy a következő írása közben megszületik egy újabb rész ötlete. Ez a jövő zenéje…

Köszönöm a válaszokat!

A szerző könyveiről bővebb információt találtok a Jaffa Kiadó honlapján IDE KATTINTVA. 

Önharckép - KÖNYVBEMUTATÓ

 A Facebook eseményt IDE KATTINTVA érheted el.

----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!