2019. december 15., vasárnap

Kiss Attila Péter: Problémás hercegnők


Először az egyik molyos figyeltem beszerzései között tűnt fel a könyv, és a címe már akkor felkeltette az érdeklődésemet. A fülszöveg is érdekesnek tűnt, így amikor a szerző bloggereket keresett, akik írnának a könyvéről, jelentkeztem egy példányért. Bevallom, egyrészt örülök, hogy így tettem, másrészt meg nagyon nem.

A szerző ötletei nagyon jók, a stílusa néhány történetnél kifejezetten olvasmányos és kellemes, viszont az írásmód, a cselekmény kifejtése és a kusza történeti ív hagy némi kívánnivalót maga után. Kivitelezésben és a fókusz megtartásában még van mit fejlődnie a szerzőnek, mert hajszál híja volt, hogy nem esett szét a történet. Itt szerencsére a szövegkohézió még megtartotta, de csak hajszálon múlt.

Csigó Vivien illusztrációi viszont sokat javítottak a könyv megítélésén. Egyediek és szemléletesek, jó pillanatokat ragadnak ki a történetekből. A szerző ötletei és az illusztrációk némileg mentették a kötetet. Sokszínű és kreatív fantáziára vall a szöveg, és ezekre a víziókra az illusztrátor is jól ráérzett. A képek élnek, a színvilág egyedi, tetszik a képek kidolgozása. Ezek így együtt sokat hozzátesz az élvezeti értékhez.

A bejegyzés további részében spoilerek előfordulhatnak!



A történet több országban, királyságban játszódik, és az azokban uralkodó hercegnők életéről, döntéseiről szól. Ezek a fiatal lányok krízishelyzeten mennek keresztül, amit csak úgy tudnak megoldani, ha kiszakadnak az addigi életükből, és megtapasztalják, hogy a világ nem csak az egójuk körül forog, és tenniük kell valamit, ha úgy hozza a szükség, nem várhatnak mindig másra, hogy éljen, cselekedjen helyettük. A világ részét képezi a mágia, ami eléggé kiszámíthatatlan, így a legtöbb esetben inkább összekuszálja a szálakat, minthogy segítene.

Már a fülszövegből is kitűnt számomra, hogy több szálon fog futni a történet, amiben nem is csalódtam. Több országot is megismerhetünk, több különböző szálon indul el a szerző, amik később összeérnek. Ezzel alapvetően nem lenne gond, mert már több ilyen felépítésű történetet is olvastam, ahol ez jól működött, és ebben a történetben is voltak ilyen részek. Viszont a legtöbbnél nem ez a helyzet. A szálak összeérése kusza, nem is tudni mindig, hogy éppen melyik hercegnő találkozott kivel, csak többedik olvasás után, kapkodó a cselekményvezetés vagy éppen nagyon vázlatos. Utóbbit főleg a végénél éreztem.

Ezen felül nagyon zavartak a szerző kiszólásai az olvasóknak. A könnyed, vidám hangvétel ellenére sem éreztem indokoltnak, egyáltalán nem illett ehhez a meséhez az, hogy az író sok helyen áttörte a negyedik falat.

Illetve az sem, hogy folyamatosan a mi világunkban létező, de a történet világában létezhetetlen utalásokat használt. Ilyen volt például: „A drámák vígjátékok lettek, a vígjátékok pedig Müller Péter-féle önsegítő könyvekké változtak.” Vagy a „Sokan azt mondják, hogy igazából az út az, ami fontos, és nem a cél” Buddha időtálló bölcsessége, ami nekem eléggé kilógott a szövegből. Vagy ott voltak a megemlített zeneművek, amik szintén kizökkentettek a meséből a valóságba. Habár értem, hogy az utalásokkal az ismeretterjesztés lett volna a szerző célja, de ehhez túl random kerültek bele a kötetbe, és a végső tanulsághoz sem volt sok közük, így egy gyerek figyelme elsiklik ezek fölött, mert csak lógnak a levegőben.

Ez utóbbi gondolatmenet vezet a következő problémához, a korhatár kérdéséhez. Voltak olyan részek, köztük az utalások is, amik inkább felnőtteknek szóltak, leginkább a mészárlást, háborút taglaló jenetek, viszont a nyelvezete ezeknek is gyerekeknek szólóan volt megfogalmazva, ezért a nyelvi szint (a választott zsánernek, korcsoportnak megfelelő nyelvezet, szóhasználat) nem volt mindig megfelelő, a felnőtteknek szóló részeknél kirívóan alacsony volt. Az ingadozás miatt nem igazán tudtam megállapítani, hogy igazából melyik korosztályt célozná meg a könyv, de a 10-12 évesre tippelnék, viszont nekik ez a könyv nem eléggé kidolgozott.

Összességében a Problémás hercegnők egy jó ötleteket felvonultató, fantáziadús mese szép illusztrációkkal. Az összképen azonban sokat ront a kivitelezés. A szerzőnek még sokat kell fejlődnie írástechnika terén, hogy egy igazán élvezetes történetet adhasson az olvasóknak. Az alapok megvannak, a stílusa már most is olvasmányos, de ez még korántsem elég egy igazán jó történethez.

A kötetet a szerző jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.


Értékelés: 2,5




----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése