2020. április 26., vasárnap

Megyeri Judit: Rózsakő – Kezdetek


A múlt bűnei című regénye után kíváncsi voltam arra, hogy a szerző milyen novellista, így pont kapóra jött ez a novelláskötet, amit az írónő és a kiadója ingyen elérhetővé tett. Emellett azért is érdekelt, mert a legújabb regényének előzménye, ami a két főszereplő életéből mutat meg fontos mérföldköveket, illetve azt, hogy honnan is indultak. Így mindenképp a Holttest az Ambróziában előtt szerettem volna sort keríteni rá.

Az elsőre feltűnt, hogy A múlt bűnei némiképp eltolódott arányai és néhol döcögő információadagolásához képest a Kezdetek sokkal kiforrottabb, összeszedettebb. A szerző jobban átgondolta, hogy mit is szeretne ebben a két történetben elmondani, és csak arra koncentrált. Ez a feszesség jót tett a szövegnek, sőt az írói hangnak is, amiből két különbözőt – a fiú és lány hangját – is megmutatta. Különösen tetszett, hogy a fiú szemszögénél sem érződött, hogy nő az író, mert jól eltalálta a kamaszsráchoz illő nyelvezetet, motivációkat és a karakterhez illő szituációt, hangulatot. A szöveg gördülékenysége is sokat hozzátesz, jól átgondolt az információadagolás, a használt képek nagyon szépek, és nagyon természetesnek hatnak. Egyik történet sem mesterkélt vagy felszínes, esetleg túljátszott, mint ahová az ilyen YA/NA sztoriknál néha átbillenek a szerzők. Emiatt különösen kellemes volt olvasni, mert a két szöveg alapján a szerző gyakorlott novellistának tűnik.




A két szövegről általánosságban elmondható, hogy jó előzmények, mert bemutatják, hogyan jut el a két főszereplő a regény helyszínére (Rózsakő), ami későbbi motivációik, kapcsolatuk szempontjából fontos lehet.  A szerző mindkét novellában felvillantott olyan félmondatokat, amik jó horgok, mert a Holttest az Ambróziában elolvasására késztetik az olvasót. Emellett elmondható, hogy a két írás hangulatilag kontrasztot alkot, az első kissé sötétebb tónusú, míg a második vidámabb, könnyedebb. Ez azért jó, mert ezzel a szerző két különböző arcát is megmutatja. Továbbá mindkettőre jellemző az is, hogy karácsonykor játszódnak. Maga a téma klisék tömkelegének lehetőségét hordozza magában, de szerencsére a szerző nem magára az ünnepre fókuszált, így ez inkább mellékszál maradt, ezért mindkét történet jól működött.

A novellákról kicsit részletesebben:

Gének
A novellákat kétszer olvastam el, és ezt Ben története miatt tartom fontosnak megemlíteni. Lehet, hogy először nem jó hangulatomban kapott el, mert a karakter nagyon idegesített. Másodjára viszont semmi ilyet nem éreztem, talán azért, mert akkor már jobban oda tudtam figyelni a szövegminőségre is, és jobban megértettem a karaktert. Ez utóbbi azért lényeges, mert az írónő nagyon jól írja le, milyen egy tinédzser fiú élete, mi zajlik le a fejében, milyen problémái vannak. A nyelvezet is Benhez igazodik, ami sok pluszt ad a történethez. Jól eltalált az írói hang. Emellett bejön a képbe a „mennyire hasonlítok a szüleimre?” kérdéskör, amit legalább egyszer minden tini feltesz magának. Ez erős alapot ad a novellának, amire a cím is ráerősít. Tetszett a következtetés, amire a szöveg végül kifut.

Régimódi szaloncukor
Teljesen más történet és más írói hang. Annak ellenére, hogy  a főszereplő neme ezúttal megegyezik az íróéval, nem mondanám, hogy ebből a szempontból ennél a történetnél volt könnyebb dolga. Sok a sztoriban az érzelem, ezért nehéz úgy átadni, hogy ne hallatsszon bele a szerző saját hangja, de itt sikerült. Végig Flórát „halljuk”, és ezt olyan természetességgel sikerült elérni, hogy jó volt olvasni. Ez a szöveg kicsivel közelebb állt hozzám, mint a Gének. Főleg a koli bulis jelenet miatt, mert régi, kellemes emlékeket idézett fel.

Összességében két jó bevezető történetet olvastam, amiben megismerhettem két karakter indulását. A történetüket biztos kézzel vezeti a szerző, miközben különböző úton, de ugyanoda érkeznek meg. A szöveg érett és gördülékeny, jó volt olvasni.

Ajánlom mindenkinek, aki szerette A múlt bűneit, illetve azon olvasóknak is, akik meg akarnak ismerni egy jó írói hanggal megáldott szerzőt.


Értékelés: 4,5







----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése