2020. május 10., vasárnap

Dr. Seuss: Kalapos macska visszatér


Dr. Seuss meséi közül eddig csak A Grincs (ITT írtam róla) került a kezembe, és már az is kellemes élményt nyújtott, mert időtálló, amit és ahogyan írt. De valahogy az a könyve mégsem tetszett igazán. Viszont a Kalapos macska visszatér esetében más a helyzet. Ötletesebb, játékosabb, és a fordítás is jobban tetszett. Ami nem véletlen, mert egyik kedvenc fordítóm, Szabó T. Anna munkája, aki mindig nagyon igényes szövegeket ad ki a kezéből. Mivel maga is költő, a stílusa illett ehhez a verses meséhez, remekül sikerültek a rímek, gördülékeny a szöveg, aminek egyenletes, dallamos a ritmusa.

Az illusztrációk – kék, piros, fehér – színvilága tökéletesen illeszkedik a történet hangulatához. Kiváló kísérői a mesének, és egyben jól ki is egészítik a leírtakat. Már A Grincsnél is nagyon tetszett ez a rajzstílus, de itt még jobban. A színek és a rajzok sokkal intenzívebbek és élénkebbek, ami a bohókásabb hangvételnek köszönhető.

A kritika további része spoilereket tartalmazhat!



Kalapos macska újabb kalandra hívja az olvasóját, méghozzá meglepetésvendégekkel. Sáriéknál lehullott a hó, játékra nincs idő, vár rájuk az egész napos hólapátolás… Kalapos Macska ezért úgy dönt, hogy amíg a gyerekek dolgoznak, addig ő finom meleg fürdőt vesz. Vajon ez jó ötlet? Végre benézhetünk a híres, piros-fehér csíkos, hatalmas kalap alá! Vajon mi vagy kik bújnak meg alatta? És segítenek-e Sáriéknak, hogy rend legyen a házban és a kertben, mire anya visszaér?



Kalapos macska karaktere alapvetően egy életvidám figura, aki szereti a csínyeket. Ehhez azonban, mint mindenki, szeretne társakat, mert egyedül nem jó bolondozni, és ezért felkeresi Sárit és a testvérét, akik éppen nagy munkában vannak. Ez a mesealak első látásra teljesen más, mint Grincs, viszont ugyanaz mozgatja: a magány. Noha a kalapjában temérdek kisebb macska bújik meg, de mégis társakat keres a játékhoz. Habár teljesen máshogy áll hozzá az egyedüllétéhez, mint Grincs, látszólag könnyedén veszi, mégis kiérződik a sorok közül, amire a rajzokon látható arckifejezései és a mindenáron segíteni akarása is ráerősít.



Azonban szerencsére ez csak halvány sejtés marad a háttérben, és csupán némi komolyabb értelmezési lehetőséget ad a mesének, mert végig a játéké, a helyzet megoldásáé a főszerep, amit a legtalálékonyabb módon, a kalapjában rejtőző segédei segítségével old meg.



Az apró macskák megjelenésével jön be a képbe a mese egy fontos mozzanata: a játszva tanulás. Mert miközben a Kalapos macska bemutatja segédeit, akik névként az angol ABC 26 betűjét viselik, a gyerekek megismerkedhetnek a betűkkel, és mire a mese végére érnek, az ismétlődésnek hála akár meg is jegyezhetik őket. A legnagyobb előnye, hogy ez a szándék nincs a gyerek képébe tolva, hanem a történetbe van ágyazva, így észrevétlenül ragad rá a tudás, miközben jól szórakozik.

Mindezt teszi az író könnyed stílusban, határozott történetvezetéssel. Ennél nem éreztem azt sem, hogy lecsapott lenne a vége, mint A Grincsnél, mert egy kerek, egész, lezárt történetet kapunk. Előnye az is, hogy nem szükséges hozzá a Kalapos macska ismerete, mert teljesen önálló kötet, nem utal vissza az előzményre.




Összességében a Kalapos macska visszatér egy zseniális fordítással magyarra ültetett verses mese. A rímek tökéletesek, a szöveg gördülékeny, ezeket egyedi stílusú illusztrációk kísérik, amik jól kiegészítik a mese szövegét. Könnyedén ellazít, miközben észrevétlenül, játszva tanít.

A Kalapos macska visszatért mindenképpen ajánlom, kortól függetlenül gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, mert kiváló szórakozás, emellett serkenti az agyat, és felpezsdít a lendületes ritmusával.


Értékelés: 5

 





----

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz, feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése