A szerzőről:
Ecsédi
Orsolya ír, költ. Budapesten él. Az első negyven évben olvasott, aztán írásra
váltott. Versei, meséi antológiákban és folyóiratokban jelentek meg. 2017-ben
megjelent a Cirrus a Tűzfalon, 2018-ban a Banyavész című ifjúsági regénye. A
2018-as Álljon meg egy novellára! pályázaton első helyezést ért el. 2019-ben
jelent meg a Kell egy csapat! második kötete a Nyanyacraft.
- A Nyanyacraftnál is maradtál a gyerekeket, kiskamaszokat érintő problémáknál, kérdéseknél. Fontosnak érzed, hogy ezekre felhívd a figyelmet vagy spontán jöttek az ötletek?
A kiskamaszok közel álnak hozzám. Mondják, hogy ebben a korban dől el, hogy valaki megmarad olvasónak vagy elszakad a könyvektől. A problémáikat is át tudom érezni. Ők azok, akiknek már szuper meglátásaik vannak a világról, de senki nem veszi őket komolyan. A témák mindig azok, amik engem is foglalkoztatnak, nem kell külön gondolkodnom rajtuk. Az olvasók is megírják, amikor egy olyan probléma merül fel a könyvekben, ami őket is érinti, és nagy hatással volt rájuk, ezeket a visszajelzéseket is fel szoktam használni.
- Az első kérdéshez kapcsolódóan. Báti által megjelenik a virtuális valóságba menekülés és a játékfüggőség témaköre. Tapasztaltál a környezetedben ilyen problémát vagy egyéb külső hatások miatt került bele a történetbe?
Igen, tapasztaltam. Saját magamon.:) A számítógép-függés nem új dolog, ugyanígy beszippantott minket is régebben. A különbség az, hogy most a gyerekek a telefonjukon maguknál hordják a kísértést. És ha hagynánk, napi huszonnégy órában lógnának rajta.
- Miért éppen számítógépes játékok? Olvasás közben úgy éreztem, hogy otthon vagy a videojátékok világában. Te magad is játszol?
Régebben játszottam sokat, amikor még volt időm napokra belemerülni egy-egy játékba. Utólag már látom, persze, hogy ezt az időt fordíthattam volna másra is, de akkor ez jelentette a kikapcsolódást. Főleg az online fantasy szerepjátékokba ragadtam bele hosszabb időre, a World of Warcraft és a Lord of the Rings Online voltak a kedvenceim. Jó magas szintű karaktereket hagytam magam után, amikor kiszálltam.
- Miért pont a craftjátékokat idézted meg?
Az illett a történetbe leginkább. A „craft”, mint szó, több híres, sokak által játszott játék nevében megjelenik, de én ebben az esetben arra gondoltam, amelyiket mindenki ismeri. A történetben megjelenő játék tartalmilag viszont jobban emlékeztet egy stratégiai játék online változatára.
- Az egész történet főküldetésekből és mellékküldetésekből áll. Mennyit töltöttél írás előtt/közben kutatómunkával, hogy hozd a játékok hangulatát?
A sötét gamer múlt miatt gyakorlatilag semennyit. Úgy próbáltam leírni a játékban megjelenő, ismétlődő feladatokat, hogy mindenki, aki valaha játszott ilyet, vagy akár hasonlót, azonnal a fejéhez kapjon, hogy milyen ismerős. Az is fontos volt, hogy tényleg mindenki, akár ismeri ezeket a játékokat, akár nem, rájöjjön, hogy egy számítógépes játékról van szó, akkor is, ha a szereplőknek az a valódi világnak tűnik.
- Konkrét játék/játékok ihlette/ihlették a Nyanyacraft világát?
Inkább több konkrét játék. A Civilization, az Age of Empires és a Warcraft sorozat elemei egyaránt benne vannak abban a játékban, amiben Zizu, Anka és Báti ragadnak.
- Érződött a köteten, hogy a mai gyerekek nyelvén íródott, modern meseregény. Voltak gyerek tesztolvasóid, akiken tesztelted hogyan hat rájuk a könyv?
Igen, mindig vannak tesztolvasóim. Eddig az összes kéziratomat olvasták gyerekek, és nagyon hálás vagyok nekik ezért. Még mindig meglepő számomra, mennyire profi módon állnak hozzá, és mennyire élvezik ezt a „munkát”. Egyrészt nagyon gyorsan olvasnak, másrészt olyan klassz, átgondolt kritikákat és ajánlókat kapok tőlük, hogy csak lesek. Csak ismételni tudom, amit korábban mondtam: ez az a korosztály, amit nem vesznek elég komolyan ahhoz képest, hogy mennyire kiforrott véleményük van mindenről.
- Felnőttként is nagyon élveztem a könyvet. Fontosnak érezed, hogy bármilyen korosztály számára élvezhető legyen, amit írsz vagy ez nem tudatos?
Igen, nekem ez nagyon fontos. Olvasóként is, és valószínűleg ezért lett fontos íróként is. Nem hiszem, hogy egy olyan könyv, amin egy felnőttet nem köt le (rosszabb esetben kiakaszt), olyan élményt tudna adni egy gyereknek, ami tartós hatást hagy maga után. Azokat a könyveket, amik gyerekként a kedvenceim voltak, ma is el tudom olvasni, és egész biztos, hogy sokat formáltak az irodalmi ízlésemen.
- A játék mellett fontos szerepet játszik a történetben a három főszereplő, Báti, Zizi és Anka közti kapcsolat meglazulása. Sokkal érettebbek is ebben a kötetben. A karaktereid változása befolyásolta a kötet hangulatát vagy a szükséges hatás és világépítés kedvéért inkább az hatott vissza a karakterekre?
Ebben a kötetben a gyerekek eleve egy komolyabb probléma megoldásának futnak neki, mint az előző részben. Persze egy bukás (ráadásul irodalomból!) megakadályozása is elég komoly ügy, Báti eltűnése után viszont a barátainak fogalma sincs, hogy mennyire lehet veszélyben. A karakterek egyébként folyamatosan változnak, a gyerekek nőnek, okosodnak és egyre felelősségteljesebbek lesznek (még Anka is... egy kicsit... talán... na jó, ő nem igazán).
- Zizu és Anka, miközben Báti megmentésén ügyködnek sok mindenre rádöbbennek önmagukkal kapcsolatban. A barátságuk ezáltal szorosabbá válik az első kötethez képest. Miért tartottad fontosnak az ő önismereti útjukat bemutatni? Foglalkoztat az önismeret témája?
Igen, foglalkoztat, és az ilyen korú gyerekeket is foglalkoztatja, nagyon is. A könyvbéli játék a lányokat is pont ugyanazzal a kérdéssel szembesíti, mint Bátit: ér-e annyit az olykor nehéz valóság, hogy feladjuk érte a tökéletes életünket, amiről tudjuk, hogy nem valós? Végül is a való életben is ez a játékfüggőség nagy kérdése, mert a játékban pontosan azok lehetünk, akik szeretnénk, önmagunk tökéletes, magunknak leginkább tetsző változata. Tehát Ankának és Zizunak, akárcsak Bátinak, végig kell gondolniuk, hogy ugyanezt, amit a játékban elértek, képesek lehetnek-e elérni a valóságban is. Azt remélem, hogy a könyvben úgy sikerült ezt a kérdést megválaszolni, ami sok gyereknek ad majd erőt és lendületet, hosszabb távra is.
- Tervezed még folytatni Báti, Anka és Zizu történetét? Ha igen, elárulnál valamit a történetről?
Igen, a következő kötet már átesett a szerkesztésen is. Ezúttal Ulrik, a tacskó formájában tengődő sárkány lesz a középpontban. És persze a város, mert a gyerekek visszatérnek Budapestre, és keresztül-kasul felderítik a nyomozásuk alatt.
- Előkészületben van egy új könyved, a Meleg helyzet!, ami egy új sorozatot indít el. Megosztanál az olvasókkal néhány információt az új történetről? Tudod már, hány részesre tervezed ezt a sorozatot?
Az első rész megjelenési időpontjáról sincs pontos információm, ezért egyelőre nem gondolkodom a folytatáson. Annyi biztos, hogy egy kiskamasz ördög naplójáról van szó, akit apja, a pokol fejedelme bűnbevivési terepgyakorlat céljából hozott a felszínre, hogy ember osztálytársain gyakorolhassa a mesterség alapvető fogásait. De szegény nem egy őstehetség, ezért bármibe kezd, fordítva sül el, és az osztály megmagyarázhatatlan javulásnak indul.
Köszönöm az interjút!
- Köszönöm szépen a válaszokat!
A szerzőt ezeken a helyeken is megtaláljátok.
----
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése