Ha valamit nem találnál...

2019. december 8., vasárnap

Bodor Attila: A tél menyasszonya


Az szerző nevét az első könyve, A ló, aki édességet tüsszentett kapcsán rögtön megjegyeztem, és érdeklődve vártam, milyen történeteket hoz még el nekünk. Az első meséje különlegességével és választékos nyelvezetével nyert meg magának. Már akkor feltűnt, hogy gyönyörűen ír, ami A tél menyasszonyánál még inkább elmondható. Még kiforrottabb a stílusa, jobb lett a történetvezetés, letisztultabb az ív. Ezáltal Zelka története még élvezetesebbé vált számomra, jobban át tudtam élni a mesét. A történetet itt is Szimonidesz Hajnalka illusztrációi teszik még élőbbé, amik miatt különösen öröm lapozgatni ezt a gyönyörű mesekönyvet.


2019. december 2., hétfő

Borítóleleplezés #16 – Tiszlavicz Mária: Mellékhatás




Ma egy különleges borítóleleplezést hoztam, amire a könyv szerzőjétől kaptam felkérést. Nagyon köszönöm ezt a megtisztelő lehetőséget!

Hamarosan megjelenik Tiszlavicz Mária BuKo történetek sorozatának második kötete, a Mellékhatás.

Íme, az új regény borítója!


2019. december 1., vasárnap

Vivien Holloway: Forgandó szerencse


Míg a Mechanikus farkas értékelésében (ami ebben a bejegyzésben olvasható) arról írtam, hogy mennyit fejlődött a szerző az előző kötetekhez képest, addig ennél a résznél inkább visszafejlődést éreztem. Főleg a leírások terén éreztem ezt, mert míg az előző kötetben az írónő részletes helyszínleírásokat tárt az olvasók elé, addig itt ez teljesen visszaszorult, sőt, szinte el is tűnt. A legnagyobb baj az volt, hogy ennek ellenére sem éreztem pörgősnek a cselekményt, mi több, jó néhány helyen leült, és unatkoztam olvasás közben. Emellett azt láttam, hogy ebbe is, abba is belekapott a szerző, csak hogy kiteljen egy kisregénynyi szöveg, a legtöbb történést egyáltalán nem éreztem átgondoltnak, kivéve néhány jobban sikerült fejezetet, ami Harry helyett a Langtonokra vagy Willre koncentrált. Előbbi részeit ugyanis nagyon gyengének éreztem, mintha a karakterével nem tudott volna mit kezdeni a szerző, ezért nem tartom túl jó választásnak, hogy őt is megtette szemszögkarakternek. Will és Winie részei sokkal jobbak voltak. Előbbi még mindig a meg-megcsillanó humorával viszi a történetet, habár nagy sajnálatomra a cselekmény darálása miatt ebből sokkal kevesebb volt, utóbbi pedig lassú, de folyamatos karakterfejlődésével mindig tud újat mutatni. A szerelmi szálak beleerőltetése pedig a legrosszabb dolog, ami ezzel a sorozattal történhetett, főleg, ha maradnak ezek a párosítások, amiket az írónő elhintett. Bár a leírtak ellenére is várom a befejező részt, de remélem, valamelyest visszakanyarodik az előző kötetek stílusához, mert az sokkal jobban állt ennek a sorozatnak.

2019. november 24., vasárnap

Borítóleleplezés #15 – Hercz Júlia: Arany és Ónix



Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Hercz Júlia debütáló regénye, az Arany és Ónix, ami a 8. Aranymosás Válogató nyertes regénye.

Íme, az új Zafír Pöttyös regény borítója!

Nate Jackson: Kelj fel és járj!


Az alcím „Túlélni az NFL-t a rakás alján” jól reprezentálja a könyv hangulatát, a szerző saját életével kapcsolatos öniróniáját. Mivel ez részben önéletrajzi, részben sportregény, így mindkettőből kapunk jó nagy adagokban. Míg az önéletrajzi vonatkozásokat nagyon élveztem, az amerikai foci játékszabályainak, menetének leírásait eleinte nem annyira, mert nem ismerem eléggé a játékot ahhoz, hogy értsem, csak nagyjából vannak meg az alapok, így az elején nehézkes volt olvasni.

Ami áttörést jelentett az Nate őszintesége, amit az NFL nehézségeiről, körülményeiről leír. Ez ellensúlyozta azt, hogy nehézkesen lendültem bele. A szerző érdekes egy figura, olvasmányosan tárja elénk életének egy szakaszát, de néhol tényszerű, ahol bővebb kifejtés kéne, máshol meg bő lére ereszti, ahol nem kéne, bár ennek ellenére is megszerettem a végére, és bátor dolognak tartom, hogy mindezt leírta. Írt halálról, drogokról, sérülésekről, fájdalomról és sikerről is, bár ez utóbbi volt NFL-es pályafutásában a kevesebb. Mégis küzdött, és kitartott az álma mellett, amiért nagyon becsülöm.

Minden hibája ellenére egy érdekes könyv, ami betekintést enged egy brutális sportba.

2019. november 19., kedd

Borítóleleplezés #14 – Amira Stone: Kitaszítottak (A mágia rabjai 1.)



Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Amira Stone debütáló regénye, ami egy sorozat indító kötet, a Kitaszítottak (A mágia rabjai 1.).

Íme, az új Vörös Pöttyös regény borítója!

2019. november 16., szombat

Borítóleleplezés #13 – Ashley Carrigan: Az oroszlán árnyékában (Negin 1.)



Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Ashley Carrigan Negin könyvsorozatának első kötete, Az oroszlán árnyékában (Negin 1.).

Íme, az új Zafír Pöttyös regény borítója!


2019. november 13., szerda

Borítóleleplezés #12 - Gyöngyfüzér antológia



Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál egy különleges válogatás, a Gyöngyfüzér antológia, melyben 14 szerző novellája olvasható.

Íme, az új Vörös Pöttyös borítója!


2019. november 10., vasárnap

Borítóleleplezés #11 – Eszes Rita: Perkák (Illangók 2.)



Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Eszes Rita Illangók könyvsorozatának legújabb kötete, a Perkák (Illangók 2.).

Íme, az új Vörös Pöttyös regény borítója!

Baráth Viktória: A jófiú

A főnök nagy napja című novellát olvastam eddig az írónőtől, és nagyon megtetszett az, ahogyan ír. A stílussal itt sem volt bajom, mert ez a húsz oldalas szösszenet is olvastatta magát. A szereplők, az alapszituáció és a történet alakulása is felkeltették az érdeklődésemet, szívesen megtudnám, hogy mi lett a szereplőkkel, hogy folytatódik a történetük. Jó lett volna, ha kerek egész a történet, de sajnos nem volt így. Nagy hiányérzetet hagyott maga után, amit azért sajnálok, mert a szerző élvezhetően ír, de érzésem szerint ez a novella most nem állt össze.

Több mindennel volt problémám. Az egyikre fentebb már utaltam: hiányosnak éreztem. Pontosabban egy bevezető kedvcsinálónak, ami nincs befejezve, nem zárul le ennek a történetnek az íve, hanem félbe marad. Ezáltal nem egy rendes novella, hanem egy töredék. Értem én, hogy összekötő novella a két sorozata/világa között, de ennek ellenére is lehetett volna lezárt. Több oldalt elbírt volna a történet. Emellett az is érződött néhol, hogy kapkodott a szerző. Voltak részek, amiken átrobogott, és jobban kifejthette volna, de olyanok is, ahol túl sokat elidőzött anélkül, hogy igazán történt volna valami.

2019. november 8., péntek

Borítóleleplezés #10 – On Sai: Artúr (Szivárgó Sötétség 3.)



Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál On Sai Szivárgó Sötétség könyvsorozatának legújabb kötete, az Artúr (Szivárgó Sötétség 3.).

Íme, az új Arany Pöttyös regény borítója!


2019. november 6., szerda

Borítóleleplezés #9 - Vágyom rád! antológia



Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál a pár évvel ezelőtt elindított antológiasorozatuk legújabb darabja, a Vágyom rád! antológia, melyben 12 szerző novellája olvasható.

Íme, az új Rubin Pöttyös borítója!


2019. november 3., vasárnap

Richard Morgan: A végzet barlangjai


Mielőtt hosszú tirádába kezdenék, hogy t. szerző miért rontotta el az általam szeretett trilógiája zárókötetét, inkább csak annyival kezdeném, hogy ezt a kötetet a többedik olvasás nem szépítette meg, mint a második kötetet, ami újraolvasva legalább, hanem még jobban tetszett, mint az első rész. Na, A végzett barlangjaival ez nagyon nem lett így. És hogy miért? Morgan ennél a kötetnél túlzásba vitte a szóhalmozást, és felesleges oldalak garmadáját állította elő, ami néhol unalmas és felesleges is volt, valamint vontatott és nyögvenyelős. Nagyon felerősödtek ebben a kötetben a már a másik két kötetben is észlelhető gyengeségek. Csak míg ott tudta tartani a fókuszt, addig itt ez nagyon nem jött össze. Egy szóval összefoglalva: túlírt.

Mi az, ami mégis megmenti a teljes katasztrófától? Az eddigi részekből ide is áthozott erősségek: a karakterek, a világépítés, az összefüggések, a harcok és rejtélyek. Meg az, hogy a sok mocskos jelenet mellé néha belefér egy-egy megható pillanat meg némi katarzis is. Hab a tortán, hogy ezeket mind a három főszereplőjénél külön-külön produkálja. Különösen tetszett, hogy nyitva hagyja a végét, így esélyt ad minden olvasónak arra, hogy saját maga értelmezése szerint zárja le a történetet. És a lezárás a maga nemében zseniális, számomra a kötet fénypontja.

Kövess E-mailen is!