Főoldal Értékelések Írásaim Book Tag Dedikált könyveim T5W InterjúkBookhaul Kapcsolat

2017. augusztus 19., szombat

Urban fantasy kiváló humorral - Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája (Borbíró Borbála 1.)

Már egy ideje végére értem a könyvnek, de még mindig nehezen tudom összeszedni, hogy mit írjak róla. Eddig gondolkoztam, miért is lehet ez, aztán rájöttem, hogy azért van, mert nagyon tetszett a könyv és nem tudom, hol kezdjem az áradozást. Tény, hogy már régen nem olvastam ennyire jól megírt könyvet, és nem értem, miért halogattam eddig egyáltalán, mert már régóta érdekelt a könyv. A múlt év nyarán, az írónő játékán, megnyertem belőle egy példányt, de eddig vártam a pillanatot, mikor szippant be a Boriverzum. Aztán egyszer csak megtörtént, és hamar kiderült, hogy megérte az „ihletre” várni. Köszi, Ligeia!

Először a sorozat szlogenjével ismerkedtem meg a Merengő Magyar Agyar novellapályázata kapcsán. „Magyar nyakba magyar szemfog!” Ez már rögtön felkeltette az érdeklődésemet. És így a történet megismerése után mondhatom, hogy a Darren Shan óta nem olvastam ilyen jó történetet, amiben vámpírok vannak, és ráadásul Magyarországon játszódik, ami még pluszban hozzátesz a dologhoz.

Egy jól kidolgozott, érdekes háttérvilágú történetet kapunk, jó karakterekkel, párbeszédekkel, humorral, amit egy jó adag társadalomkritika is fűszerez. És nem utolsó sorban az írónő történelmi, irodalmi ismereteit is megcsillogtatja.



Negatívumot nem tudok a kötetről írni, maximum annyit, hogy vége lett, igaz már belekezdtem a folytatásba, így ez sem jelent semmiféle gondot.

Át is térek a pozitívumokra. Az első a világ, amiben játszódik. A fantasztikus lények és természetfeletti erő nélküli emberek együtt élnek egymással, és többnyire, ha nem zavarja egy mezei ember a különleges lények köreit vagy fordítva, akkor jól megférnek egymás mellett, legalábbis látszólag, mert a legelterjedtebb vámpírokat azért nem akarják az idők végezetéig békén hagyni, hanem megoldást keresnek a problémára úgy, hogy a beleegyezésükkel tanulmányozzák őket, szövetmintákért, DNS-ért, cserébe kapnak vért. És aki ezt a rendszert kitalálta, Borbíró Borbála, egy magyar egyiptológusból lett vámpírminta gyűjtő a magyarországi Vámpírkutató Intézetben. A főszereplő személyéből adódik, hogy zömében Magyarországon, azon belül is Budapesten kalandozunk a szereplőkkel. Mindezt tesszük, vámpírok, zombik, démonok, vérmedvék, és más fantasy lények társaságában nem kevés társadalomkritikával és humorral.

A történet egy konferencián veszi fel a fonalat, ahol a természetfeletti lényeket kutató tudósok vesznek részt és tartanak előadásokat. Ez a rész jó felvezetés, megismerhetjük a főszereplő múltját és jó néhány másik szereplőt, többnyire mellékszereplőket, de ők is árnyalják Bori jellemét, másokhoz való viszonyulását, kapcsolatait, így fontos ez a rész, noha nem igazán történik még semmi a történet ezen részében, illetve megismerjük Bowmant, aki szintén vámpírkutató, és lesz szerepe Bori életében. A cselekmény azonban igazán akkor indul be, mikor Bori visszatér Budapestre, ahol hirtelen állástalanná válik. Bár ez sem tart sokáig, mert megjelenik Attila (a Nemzet Biztonságtól) és ez elindítja a lavinát. Pontosabban Bori az IQ vámpírok (a kormány tanácsadói) közé csöppen, ahol ki kell nyomoznia, hogy miért álltak le a munkával, mert ez hátrányosan érinti az állam érdekeit. Innentől edzés, szenvedés, kémmunka és nyomozás vár Borira, miközben egyre jobban megismeri az IQ vámpírokat és Attilával vív élvezetes szócsatákat, miközben a vámpírok titkát kutatja.

A karakterek és a humor még a történetnél is nagyobb erőssége a könyvnek, sőt a karakterek, pontosabban a köztük lezajló párbeszédek a humor forrásai. Ez főleg a főszereplőre, Borira igaz. Akivel ő interakcióba lép, ott garantált, hogy az olvasó minimum elmosolyodik, de inkább fuldoklik a röhögéstől, főleg igaz ez a Bori-Attila párbeszédekre, mert ha ők ketten egy légtérbe kerülnek, szem nem marad szárazon. Az ember karakterek közül ők a két kedvencem, egyszerűen sistereg körülöttük a levegő, olyan a kémia köztük, hogy jobb se kell egy történetbe. A közönséges vámpírok közül bőrkabátos Béla lett a kis szívem csücske, mert annyira lúzer, hogy már szerethető. Az okosak közül Ligeia, aki múzsához illően kellően agylövött és perverz, de jó értelemben. Na, és ott van még Evelyn, Bowman, Endre és a vesznáj démon, egyem azt a szűzlányvér imádó zúzáját (már ha lenne neki :D).

Összességében egy szórakoztatóan humoros, nyomozós urban fantasy, ami végig leköti a figyelmet és nagyon olvasmányos. A beszippantó stílusa véget olyanoknak is ajánlom, akik nem mozognak otthonosan ebben a zsánerben, mert jó bevezető könyv lehet számukra. Aki pedig egyszer belekezd, az tuti nem hagyja abba, mert magyar szemfogból soha sem elég.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése