Főoldal Értékelések Írásaim Book Tag Dedikált könyveim Top 5 Wednesday Bookhaul Kapcsolat

2017. december 19., kedd

Neil Gaiman: Északi mitológia



Gaiman nevével először a Sandman képregények kapcsán találkoztam, és már ott megmutatkozott az, hogy jó mesélő, valamint az, hogy jól állnak neki a gúnyolódó, okos karakterek. Ott a Halál, itt Loki. Már régen érlelődött, hogy képregényen kívül mást is olvassak a szerzőtől, és végül az Északi mitológiára esett a választásom, ami kitűnő választás volt kezdésnek.

Mondhatni a legjobb “kapudrog” volt Gaiman hosszabb történeteihez, amit csak választhattam. Ismert mitológiai történeteket dolgozott fel, gyúrt egységgé a saját stílusában. És abban mutatkozik meg az író igazi erőssége, hogy egy ismert történetet is a saját képére tudott formálni. Nem csak a skandináv mitológia agyonrágott eseményei tűntek elő a sorok közül, hanem Gaiman saját, egyedi felfogása, az, ahogyan ő maga látja ezeket a mitológiai eseményeket, alakokat. Nem könnyű dolog úgy írni ismert dolgokról, hogy ne csak az legyen érdekes, hanem a mögötte lévő ember, az alkotó is. Az Északi mitológia esetében szerintem ez sikerült.




Nagy erénye a könyvnek, hogy nem vág rögtön a közepébe, hanem a Bevezetőben ismerteti, miről is lesz szó a regény során, ismerteti a főbb karaktereket, ami olyan ember számára is élvezetessé teszi a könyvet, aki nem ismeri a skandináv mitológiát. Csak ezután indulnak el a történetek, amik nagyjából kronologikusak, jól illesztette a szerző egymás után az egyes darabokat. Mindegyik főbb karakter megkapja a saját történetét. A mellék karakterekről is eleget tudunk meg. A háttértörténeteket elegendő részletességgel ábrázolja Gaiman a cselekmény előrehaladása közben, egy-egy pármondatos jellemzéssel képes jól leírni karaktereket, felvillantani azt, amiért érdekesek és érdemes olvasni róluk.

A karakterek közül Loki fogott meg a legjobban, holott őt alapvetően nem szeretem, de Gaiman el tudta érni, hogy megszeressem ezt a csintalan, mindig mindenkit megtévesztő, alapvetően feketebárány figurát. Általában az ilyen típusú szereplőket nem szeretem, de Gaiman Lokija a szabályt erősítő kivétel. Akit még nagyon bírtam az együgyűsége ellenére, az Thor. Egyszerű, mint a Mjöllnir, de nagyon szerethető. Sokszor esztelenül bátor, de nála még ez is pozitív tulajdonság.

Gaiman mesélő stílusa magával ragadó. Ha meg emellé bónuszként valaki szereti a skandináv mitológiát, akkor ezt a könyvet csak ajánlani tudom.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése