Tavasszal
volt szerencsém elolvasni az írónő előző könyvét, a Kalandozásaim Budapesten
című blogregényt, és így utólag nagyon örülök, hogy ez így esett, mert másképp
biztosan nem találok rá a novelláskötetére. A Csókvírus a címmel ellentétben
nem éppen egy csöpögős romantikus mű, noha romantikus színezet is fellelhető
benne, de inkább arról mesél, hogy milyen arcai vannak a szerelemnek, és hogy
hogy éli meg ezt egy harmincas éveiben járó nő, aki úgy érzi, hogy nem jutott
sehová sem az élete. Ebből kifolyólag telve van a mű iróniával és
szomorúsággal, de vidám és önfeledt pillanatokkal is. Végig igazi hullámvasút.
A szerző már megismert közvetlen stílusa itt még erősebb, ami még
szimpatikusabbá tette számomra. Az is feltűnt, hogy ezek az írások,
talán az eltelt idő miatt is, érettebbek, mint a blogregényben, de ugyanakkor
valamiképp az abban elindított gondolatmenetet folytatja, noha nem tényleges
folytatás, és a szerző is változott a húszas éveiben írt történetek óta. Jellemző
a kötetre, hogy az utolsó mondatok könyve, több olyan novella is volt, amiben
nagyon intenzív volt a lezárás. Kedvencem a kötetzáró, Gábriel című novella
lett, valamiért az került a legközelebb hozzám, annak a legerősebb az érzelmi
töltete. Amit enyhe negatívumnak éreztem, néhány novellánál, hogy megszakította
az addig jól felépített gondolati ívet, hol visszaemlékező tartalma, hogy nem a
megfelelő sorrend miatt. Ez az adott szövegek értékén nem ront semmit, de
megkavarta számomra a kötet egységét.
A
novellákról a véleményemet lentebb bővebben is olvashatjátok. Nagyon köszönöm a
szerzőnek az e-könyvet és az előolvasási lehetőséget.
Mindjárt
30
Az
utolsó mondat a többi tükrében sok mindent leír, sok mindent előre vetít.
Viszont ez a mondat némi pozitív felhangot ad az amúgy beletörődést sugárzó
novellának. Jó csattanó, közvetlen és szókimondó.
Egyedül
Az
jut először eszembe a novelláról, hogy ez egy óda a szingliséghez. És mint
ilyen hullámhegyekkel és völgyekkel teli, mindent leír a szerző, amit az
egyedülléttel kapcsolatban lehet. Érzések kavarognak a sorok közt.
A
hősszerelmes
Ezen
a rövid életképen nevettem fel először. Főleg a szerző szókimondó stílusán, de
a pasi álomvilágba illő bemutatkozásán is. Habár ez a novella kissé kilóg az
eddigiek közül a naplószerű forma miatt.
Használati
utasítás
A
kedvenc idézetem ebben a novellában található: „Olyan vagyok, mint a kisszobám
falának napraforgó színe. Furcsa, de jó.” Ez a kinyilatkoztatás őszinte, és
annyi öniróniával tölti meg a további sorokat, ami közelebb hozza az olvasóhoz
a szerzőt. Ez az önvallomás még szimpatikusabbá tette számomra.
Viszont akkora töltete van a novellának, hogy sokkal jobb lett volna nyitó
darabnak. Jó keretet alkotott volna az utolsóval.
Csókvírus
A
címe ellenére ez az egyik legkomolyabb novella a kötetben, bevallom a Csókvírus
cím miatt olvasatlanul egy romantikus történetre számítottam, de ez minden csak
nem az. Most megcsalt az előzetes megérzésem, de nem baj, mert kellemesen. Itt
teljesen értelmet nyer a kötet címe. Az ilyen hangvételű novellák a kötet
fénypontjai.
Elázva
Ez
a novella bizonyíték, hogy a véletlen találkozásokból néha jó dogok is
kisülhetnek. Habár kissé neccesnek éreztem, hogy ezt így bevállalta, de megvolt
a maga romantikája.
Randi
Tipikus
kínos helyzet, amit jól megragadott a szerző. Van olyan, amikor semmi nem jön
össze, ez az írás is jól példázza ezt. A két pár közötti kontraszt jól
eltalált. Az utolsó mondat pedig ismét betalált.
Jeti
a villamoson
Átérzem
a felvázolt problémát, de én magam sosem foglalkoztam ilyesmivel. Az önirónia
itt is megvan, ami ad egyfajta egyedi hangulatot a novellának.
Ramadán
Ez
a novella részben betekintést adott egy másfajta kultúra világába. Megmutatja
mennyire különbözhet két ember egymástól, ugyanakkor azt is, hogy ez mennyire
vonzó lehet, és hogy a szerelem tényleg nem ismer határokat. Valamiért azt
éreztem, hogy árad belőle egyfajta keserűség, nem tudom megmagyarázni miért.
Szabad?
Ez
a novella írásgyakorlatnak sem lehetett utolsó. Néha én is megfigyelem az
embereket és elképzelem az életüket, ezért volt különösen érdekes számomra ez a
novella.
Első
szerelem
Az
első szerelem mindig emlékezetes, és jó rá visszagondolni később. Úgy látszik
ez a kötet nálam az utolsó mondatok kötete, mert ennél a történetnél is az
tette rám a legnagyobb hatást. Habár ez a visszaemlékezés kissé kilóg a többi
novella sorából az eltérő időszak miatt. Megszakítja a kötet eddigi ívét.
Egyiptom
hercege
Itt
érdekes volt a szituáció, és talán itt mutatkozik meg a szerző életfelfogása
is a legjobban. Mindenkihez hasonlóan viszonyul, nem különböztet meg hátrányosan senkit,
ami ebből a novellából is kitűnik. Ez a szimpátiámat még tovább növeli a szerző
irányába.
Csodafiú
Ritka
az, amikor a saját gyengeségünket fedezzük fel a másikban, mert a gyengeségét
senki nem mutatja meg szívesen. Érződött némi rejtett bizalom a szereplők
között, hogy ez mégis megtörténhetett.
Manuel
Pontosan
illik ide az a mondás, hogy: „Te őrült spanyol.” Ez a srác tényleg az volt. De
általa megszületett a legaranyosabb novella ebben a kötetben. Percekre mosolyt
csalt az arcomra.
Ópium
A
randifóbiáról eszembe jutott, hogy utálok várakozni. Ilyen erős tüneteket azért
egyáltalán nem okoz, de eléggé idegesít, így át tudtam érezni a szerző
dilemmáját. Bár nagyban meghatározza, hogy kire várok. És igen azok a bizonyos
utolsó mondatok: ennél a novellánál is betalált.
Légy
önmagad!
Rövidke
félperces az érzelmek kimutatásáról, bárhol és bármikor. Ez a képesség sokszor
nagyon jól jönne nekem is. Csupán pár mondattal, de mégis jól mutatja be az
általa felvázolt élethelyzetet a szerző.
Szakítás
Az
érem, azaz a szerelem másik oldala, és szoros velejárója. A novella jól
megjeleníti a szakítás szívfájdalmát, az elengedés nehézségeit. Szépen mesél
egy szomorú folyamatról.
Darling
Egyszerre
érződött a Szakítás című novella előtti időszak leírása ezen a novellán és a
visszaemlékezésé, a szakítás utáni tovább gondolás, szomorúság. Ezért először
kicsit zavaros volt, nem tudtam hova tenni a történetet, de többedik olvasásra
összeállt. Ez nem egyszer olvasós, hanem többszöri, ízlelgetést kívánó darab.
Amikor
elvesztem és valaki megtalált
A
cím szinte mindent elmond erről az írásról. Valahogy szomorú volt, de mégis
megnyugtató. Egyszerre többféle érzelmet is kelt az emberben. Üde színfoltja a
kötetnek.
Kaktusz
a sivatag közepén
Jól
megragadja a szerző azt az életérzést, amit a férjem megtalálása előtt sokszor
én is éreztem.
Főleg
ez a rész:
„Olyan
vagyok, mint egy kaktusz a sivatag közepén.
Egy száraz, szúrós kaktusz.
Figyelek.
Várok.”
Egy száraz, szúrós kaktusz.
Figyelek.
Várok.”
Ez
a pár sor mindent leír.
Fent
a felhők fölött
„Különös, mik eszébe nem jutnak
az embernek egy budapesti bérház mélyén, egy sötét, földszinti irodában ülve,
ahová még nyáron sem süt be a nap.” Érthető miért vágyik a magasba a szerző, ez
jelenti számára a szabadságot. Ismét az utolsó mondat mond el a legtöbbet.
Nem
Ez
a novella egy kissé kakukktojás, a szinte teljesen párbeszédes forma miatt.
Talán ezért nem is tudott annyi érzelmet kifejezni, akkora hatást elérni vele
nálam a szerző, mint szeretett volna. Viszont az utolsó mondat itt is remek,
mert egy olyan dolgot fogalmaz meg, amire nem is gondolnánk, hogy probléma
lehet.
Gábriel
Amikor
elértem a kötet végére, rögtön éreztem, hogy ez a novella a kedvencem, és minél
többször olvastam el, ez annál jobban erősödött. Ez a darab sok mindent megmutat
a szerző lelkivilágából, de főleg azt, mennyire szereti az embereket. Szívvel-lélekkel
íródott.
Értékelés: 4
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése